Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-12-01 / 10. szám - Féja Géza: A szlovenszkói magyar tudat
hátvédje, az ébredező köznemesség. Az erdélyi fejedelmek messzire néző törekvései errefelé csapódtak, a kurucság súlypontja ide került. Üldözőit protestáns papjainak szellemében született meg a „második protestántizmus", s fészke volt az ellenreformációnak is. Később túlságosan sok írói egyéniséget ugyan nem adott, de a magyar írói kedélyt mindvégig táplálta (lásd pl. Krúdy Gyulát). * Nyugodtan megkérdezhetjük: sajtótól, folyóiratoktól, irodalmi egyesületektől, konzervatív tekintélyektől, hogy miért nem gondoltak tervszerűen és minden erejük megfeszítésével erre a feladatra? A frazeológiai konzervatizmus elriasztó és meddő dolog. Az „őrizés" azonban éppen olyan jelentős feladat, mint a fejlődés. Az „őrizőknek" a magyar tudat alapjait kellett volna lerakniuk: a folyó medrét kellett volna kiépíteniük, akkor ma a hullámzás örökebb melódiákról tudósítana minket. Tizenöt esztendő tanulságai után most már nagyon itt az idő a nagy célkitűzések vállalására és aszkétikus szolgálatára, a magasságok és mélységek megmérésére, látni akarjuk Szlovenszkó lélektanát és élettanát, falvait s városait, magyarok, szlovákok és ruszinok életét, a rokonságokból és ellentétekből, ölelkezésekből és harcokból kiépülő mégis csak közös sorsot. Nem „program" ez, hanem szellemi irányvonal, melyet az élet, a meleg nappal megáldott élet parancsol s akik élni akarnak a nap felé fordulnak... * Illusztrációnak pedig igen jó egy új szlovenszkói magyar regény (Szenes Piroska: Egyszer élünk). Igen érdekes, hogy a szlovenszkói írónő teljesen magyarországi miliőbe menekül. Nem mintha önmagában véve kifogásunk volna ez ellen, ámde soraiban valami ideges nyugtalanság hullámzik, mintha a nehezebb fel
