Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Féja Géza: A szlovenszkói magyar tudat

FÉJA GÉZA: A SZLOVENSZKÓI MAGYAR TUDAT Szlovenszkó irodalmi és szellemi életében állandó a hullámzás. Ha a hullámok sodrát és gyűrődéseit meg­figyeljük, azt kell látnunk, hogy nemcsak az élet és az idő természetes harcairól és válságairól tudósítanak e hullámok Mélyebb ok is küldi őket s ez az ok nagyon hasonlít a belső elintézetlenséghez. Mintha hiányozna az átfogó és kormányzó szlovenszkói magyar tudat. S aki szembe néz e kérdéssel, az be is ismeri, hogy hiányzik. Erdély történelmi arca megvalósult az erdélyi feje­delemségben. Irodalmi síkon pedig: az erdélyi me­moárokban már tisztán és magas színvonalon jelentke­zik a transzilvánista gondolat. A székely írók a székely népiség hallatlanul dús és emberi mélységű húmuszá­­ból természetes mozdulattal nőttek széles emberi mé­retűvé. S éppen ez a múltba nyúló népi s emberi el­kötelezettség hiányzik legjobban Szlovenszkó magyar szellemi életéből. Erdély és Szlovenszkó kritikai összehasonlításába könnyű belekötni. Mindjárt a földrajzi helyzetnél kezd­hetjük. Erdélynek a sors valósággal természetes haj­lamot adott az önállóság gondolatához. Kerek föld­rajzi egység. Szlovenszkó viszont messzire futó szal­­lag.Ez igaz, de az adottság nemcsak pozitív vonásai miatt ingerlő, hanem negatív vonásai miatt is. E fur­csa földdarabon időkön át mégis azonos történelmi végzet száguldott végig s az építő szellem számára ez már éppen elég. * A tudat terjeszkedő szerepe, kiszélesedése és kü­lönben elengedhetetlen hódító szerepe mit sem ér a szükségszerű elmélyedés nélkül. A szelek, a viharok a fa koronájába kapaszkodnak s törzsét próbálják meg

Next

/
Thumbnails
Contents