Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Féja Géza: A szlovenszkói magyar tudat

és ilyenkor tűnik ki a gyökerek élettani és történelmi fontossága. A szlovenszkói magyar szellem életéből e gyökerek hiányoztak s ha megvoltak: túlságosan öntudatlan sorsot éltek és homályos ingerekként mozdultak öntudatlan mélységeikben.

E gyökerek nélkül a tudat képtelen egyetemes hatású törvényeket s életmérleget készíteni. S éppen ezért: osztályok, nemzedékek, alkotó egyéniségek ijesztő szakadékokkal távolodnak el egymástól. A szemben álló és harcos felek pedig nem is sejtik többnyire, hogy lényegében milyen mély történelmi fájdalom és hiányérzet jelentkezik bennük és küzdelmeikben.

Talány hálásabb dolog e tényt elkendőzni s letagadni, de beismerés és önismeret nélkül hiába gondolkozunk életútról.

★

A szlovenszkói magyarság életét és kultúráját csakis a belső erők magasrendű és bölcs ökonómiája mentheti meg. Világos tehát, hogy első sorban is „beszámolókra" van szükségünk, kik az erőket felmérik és rendszerezik. A valóság az, hogy még Keletszlovenszkó és Ruszlnszkó magyarsága is alig tud egymásról, semhogy az egyes magyar tájak, szigetek faji s emberi, kultúrális és élettani jelentőségével tisztában volnánk. A szlovenszkói Kriza mindmáig éppen úgy hiányzik a maga népköltési gyűjteményével, mint a szlovenszkói Kós Szlovenszkó építészeti kincsének összeböngészésével s újjáteremtésével. Nem ismerjük Szlovenszkó magyar népkultúrájának jelentőségét s alig tudunk valamit a szlovák és ruszin művelődés történetéről és mai helyzetéről. E nagy adottságokat kikerülve pedig hiába akarunk európaiak lenni, mert legfeljebb gyökértelenek leszünk.

Kodály és Bartók tanúskodnak róla, hogy érdemes lett volna a befelé vezető úton elindulni és gazdagodás, egészen sajátságos emberi kibővülés volna szá-