Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Neubauer Pál: Ezer esztendő egy nap. Részlet "A hiányzó fejezet" című új regényéből

A férfiak elképedése tökéletes volt: még sosem látták hölgyeiket ilyen szépeknek! Marco Polo nem hiába volt három évtizedig a legidegenebb országokban, értett a bűvészethez és a varázslathoz ...

S ekkor átnyi'lalt az utolsó meglepetés a termeken, amelyeket száz lámpa világított meg. S mintha egy titkos parancsra ugyanannyi kéz mozdult volna, a fények elaludtak. De a sötétség csak néhány pilllamatig tartott. Az addig befüggönyzött ablakok hirtelen kitárultak és kívülről betört a hajnal' pírja. Valami napimádónak >a tompa éneke csenr dűlt föl messziről. A vendégek az ablakokhoz tódultak.

Egy basszushang szólalt meg a, háttérből, rekedtes, gonosz borissza hang:

— Hogy-hogy,

nemes Marco Polo, ön a vendégeinek mindent nyújtott, de úgylátszik, csak azért, hogy a legjobbat megtagadja tőlük. Ez a ház a legnagyobb csodát rejtegeti és mi még csak ne is lássuk... ön tudja, mire gondolok... A fehér majomra.

A vendégek önkéntelenül megfordultak. Ki az, aki a mulatság páratlan harmóniáját és végakkordját így megzavarja?' Az illető férfi kamasz módjára ott terpeszkedett a kandalló melletti támlás székben. Karjai részegen, hanyagul lógtak le két oldalt, lábait szélesen szétvetette. Ez Pietro Boccanera, Velence leggonoszabb embere volt,, veszedelmes korhely és kalandor, ős ellensége a Polo családnak. Hogy bukkant föl itt ilyen váratlan és hívatlan? A vacsora alatt senki, sem vette észre...

Marco Polo néhány lépést tett feléje s kifürkészhetetlen mosolyával a legmélyebb hangján szólalt meg:

— Pietro

Eoccanore, ön úgy látszik, azért jött csak ide, hogy ezt a kérdést intézhesse hozzám? önnek igaiza van, mert valóban kötelességemnek tekintem,, hogy vendégeimnek és Velencének választ adjak erre.

—A meséje nem érdekes. Nem volna célszerűbb egyszerűen megadni a vendégeknek azt az élvezetet, hogy elébük vezetnék ,a fehér majmot? A majom Öméltósága bizonyára ki méltóztatott aludni, magát és reggeli toalettjével is bizonyára elkészült annyira, hogy megjelenhessék a tisztelt társaság előtt... Vagy nem meri ezt megtenni, mert fél (űi majomtól, tisztelt lovagtársam?...

A goromba ember fölemelkedett,, egészen Marco Polo elé állt, kacaja sértő és fenyegető volt. Marco Polo nyugodt mozdulattal Boccanero, fejére tette kezét,, szeméből lángocska lobbant ki... rövid , alig hallható hang... s a nagy