Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-12-01 / 10. szám - Neubauer Pál: Ezer esztendő egy nap. Részlet "A hiányzó fejezet" című új regényéből
darab ember merően állt ott, mint egy alvajáró. Marco Polo egy intésére két szolga ott termett, fölemelték és a karjukon kivitték. — Nemes vendégeim, most válaszolni kívánok ennek íz embernek $ kérdésére. Szinte hihetetlennek látszik, de igaz, hogy az én lakótársam,, a fehér majom, amely a távoli országokban kísérőm volt és megérkeztem ót= békésen élt ebben a házban, ma reggel nyomtalanul eltűnt. Mindenütt kerestettem, de annak ellenére, hogy elképzelhetetlen, miképpen hagyhatta el a házat és várost, mégsem találtuk meg. A hajnali nap ostromra menő pirosló fénye körülövezte Marco Polo alakját. S ő ismét a maiga titokzatos, kifürkészhetetlen módján mosolygott: — Az én öreg barátom, a fehér majom, talán csak arra várt, hogy befejezzem emlékirataimat... Elvégre lehetséges, hogy ősembernek a lelke élt benne, aki elképzelhetetlen régi időkben hozzám hasonlóan azokban a távoli országokban járt, cfe elfelejtette leírni azokat a csodákat, amiket ott átélt. Ez most megtörtént, és az őskori ember most örök nyugalomra térhet... Mély csend követte ezeket a szavakat. Marco Polo egy pillanatig eszelősként állott ott,, majd egy sima mozdulat-, tál újból visszanyerte az előbbi nemes házigazda külsejét. A vendégek is visszazökkentek hangulatukba és túláradó köszönetnyilvánításokkal mondtak búcsút. Ez éjszakán Velence száz legelőkelőbb családja újból barátjává lett Marco Pólónak. Ezt tanúsították a férfiak csodálkozó és a nők rajongó tekintetei. Mint az estély elején, ismét a bejárat kőlépcsőin állott. A gondolák elvonultak és ő utánuk integetett. Mikor az utolsó is eltűnt a szeme elől, visszament ia házba. Lassan, gondolatokbai merülten ment át a termeken. Egy magas ablak előtt megállt s kinézett a vörös fényben úszó lagúnára,. A nap megjelent Velence fölött, új élet vette kezdetét. ★ Marco Polo előző élete egész eddig az óráig nem volt más, mint előkészület airra a tizenhat esztendőre, amely ezután következett. Ezek az emelkedés évei voltak, amelyekben a legmagasabbra emelkedett, amit ember csak elérhet, önmaga gondoskodott arról, hogy életének minden szakaszáról följegyzések legyenek és az utókorra maradjanak és így semmi sem maradt előlünk elrejtve. Amit
