Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Neubauer Pál: Ezer esztendő egy nap. Részlet "A hiányzó fejezet" című új regényéből

Két rongyos ember az egyik háztető kéménye felé kúszik, A tömeg csak akkor figyel föl1 rájuk, amikor heves szóváltásuk fö'icsendült. Mocskos szájjal szidalmazták egymást, csak egy-egy mondásuk töredéke volt hallható.

— Te kutyakölyke — bömbölte egyikük, egy kövér, erős férfi — még te pofázol nekem. Mondom, ő a császár...

Többet nem lehetett hallani, mert másik közbevágott. A tömeg kiáltásokkal biztaitta őket s ők a kéményt már csak fél kézzel tartották, ai másik kezük ökö'be szorult. A sovány oly ügyesen és oly váratlan alattomossággal rúgott bele a kövérbe, hogy ez elvesztette egyensúlyát. Sikolya elveszett a tömeg ujjongó kiáltozásában. A kövér ember lébukott és csak az utolsó pillanatban tudott belekapaszkodni egy kinyúló gerendába. így lógott fejjel lefelé, s a győztes ez alatt csókokat dobált a tömeg felé. E pillanatban valamennyi harang delet kondított s ez elvonta az emberek figyelmét az ég és föld között lógó alakról. Senki nem vette észre, hogy kötélhágcsó segélyével cipelték be a házba.

A tizenkettedik harangütés után csend következett s most valóban mindenfelől megzendültek a harsonák: a díszpompa láthatatlan rendezője valahonnan jelt adott.

Feketébe s aranydíszbe öltöztetett öt hírnök lépett elő a doge-palotából, sorbaálltak és elkiáltották Velence nagytanácsának rövid hirdetményét. Azt mondták, hogy a nemes velencei vérből származó Marco Polo, aki három évtizeddel ezelőtt távozott éli innen, hogy a világ legtávolabbi sarkaiba elvigye Velence dicsőségét, ma visszatér szülővárosába. Velence lakossága illendő tisztelettel fogadja nagy fiát.

Ez a híradás mély hatást gyakorolt a kedélyekre s vi'lámgyorsan elterjedt a városban. Más név nem tudott volna ilyen izgalmat kiváltani. Csak az idősebbek és az egészen öregek emlékeztek tarra az emberre, aki távollétének három évtizede alatt valósággal! legendává vált Velencében. Az öregeknek mindig mesélniök kellett a fiatalok előtt róla, az ő előkelő családjáról], a Polo család harminc év óta bezárt fekete palotájának páratlan pompával megült ünnepségeiről, s mivel az egyik elbeszélés fölülmúlta érdekességében a másikait, magától kialakult a legenda, egy hihetetlen kalandoktól telített, aranytól, drágakövektől pompázó legenda... Csak kevesen voltak olyanok, akik szemtől-szembe látták Marco Pólóit, de senki nem volt, aki a sovány valónál többet s közelebbit ne tudott volna róla. Ez a hős világjáró vonul be ma, talán már egy óra múlva Velence városába! A Polo család fekete palotája harminc