Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Fiedler József: Cassovia, anno domini 1706…

napja temetik a városon »kívül a halottakat és még most sem tudták eltakarítani mindet.

Kata lehúnyta szemét egy pillanatra. Mit bánta ő annak a tíz embernek >a pusztulását! Még annak az egy bombának is hálás volt, amelyik a mészárosok tornyánál robbant.

Hirtelen megszakadt az emlékezése. Emberek »sorfala között, pompás török paripáján, királyszín köntösben, fekete kócsagtollal a fején, Rákóczi Ferenc lovagolt el előtte. Mögötte Bercsényi jMiklós, Radics András, Erdélyi Miklós, Deák Kolonellus, meg a többi rendek. És közöttük, mint nagy, erős virág, ott virított Esze Tamás piros dolmánya.,

Aztán tolongva ment a többiekkel az Erzsébet templom elé. Még látta Pettes Andrást, a főprépostot, súlyos, aranyló papi díszben, amint a .fejedelmet fogadta a templom kapujában. És Lukatsik György uram fehér parókája is felvillant előtte.

A Te Deum hangos szóval jött ki a templomból és akik ide kiszorúltak,, azok is szájról szájra adták egymásnak a hálaadó éneket.

Elmúllott ez is. A fejedelem szállására vonóit és az emberek szétszéledtek. Hettner, Kata sietve ment haza.

Odafent az emeleten poros, csapzotthajú hajdú állott Esze Tamás szobája előtt. .Hogy meglátta a lányt, megemelte süvegét.

— Instállom,

nem tudná kegyelmed, merre lelném Esze Tamás urat? ,

— A

fejedelemmel vagyon. Nem hiszem, hogy estve előtt hazatér.

A hajdú üstökét .vakarta.

— Tyűh,

pedig nagyon sürgetős volna.

És, hogy kérdőn nézett rá a lány, kaparászni kezdett dolmánya .nyílásán, levelet húzva ki onnan.

— Pecsétes

írást hoztam néki Tokajból. Szívbéli mátkájától. Egyszeri lóváltással futottam véle idáig.