Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Fiedler József: Cassovia, anno domini 1706…

Kata homlokára felhő borúit. Szólani is alig .bírt.

— Adja

ide ... majd én ...

A hajdú kezébe adta az összehajtogatott írást. (

— De

tüstént adja át nekie ...

Még beszélt tovább, de Kata nem értette «többet. Aztán nem tudta, hogy mennyi idő múlott el, de a hajdú már nem volt .előtte. Ránézett a levélre. Könnyűkezű asszonyírással rajzoltán nézett rá vissza Esze Tamás neve a ipapírról. Mintha emlékolvasót pergetne, úgy szedte sorra elő a « tiszttel töltött percek emlékét a fejéből, a hetekkel ezelőtt történt első találkozástól kezdve, egészen a ma reggeli simogatásig. Aztán hirtelen, mintha valaki eléje« tolta volna, Haj Lőrincék tiszta szobáját látta. Érezte a nyers hússal kevert szappanszagot és hallotta a mészárosné hangját is. „Nem is tudod,te azt Kata, hogy milyen jó fiú a Sebestyén gyerék!"

Ajka elgörbült. A levél a földre hullott.

Nagy sírás szakadt ki belőle.