Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Fiedler József: Cassovia, anno domini 1706…

szobája ajtaján. Ez a hűvösség azonban hirtelen forró lett, mert amikor lement az emeletről a földszintre,. Esze Tamást látta meg a kapúalj bolthajtásában.

A tiszt is kicsipte magát. Dolmányának minden pitykegombja fényesen csillogott. Mentéjét drágaköves csatt fogta össze és hosszú, rendrefésült hajára nyestprémes süveg simúlt.

Kata álmotlátó, fényes szemmel nézte.

A férfi jókedvében évődött vele.

— No

te is pitymallatkor keltél máma hugám! Úgy látszik, nem hagyott aludni a fejedelem ő nagyságának érkezése.

— Mindég

ilyenkor kelek én.

— Jó

dolga lészen akkor annak, aki beköti fejedet, emrt dolgos asszonyt kap a házhoz, nem pedig délig párnák között heverőt.

Kata szeme nagy, boldog vallomásra kerekedett. Szája is mozdúlt, hogy szóljon, de akkor a kapú nyílott és hajdú állott meg előttük.

— Főkommendáns

uram kéreti Esze Tamás uramat, hogy jelenne meg tüstént őnála, a főkapitányok házában.

— Megyek,

— mondotta a tiszt. Majd még egy mosolya villant, egy könnyű simogatása hullott a lány hajára és nem volt a kapú bolthajtásában többet.

Aztán délelőtté fényesedéit a reggel és Kata is ott szorongott a többi díszbe öltözött lakossal a Nagy uccában. Zászlók lengtek a könnyű * szélben, ágyúk üdvlövése dördült és az emberek örömteli kiáltása ide-oda csapódott a házak között.

A lány közelében beszélni kezdett valaki.

— Hallottam

tegnap a magistrátus egyik tagjától, hogy az egész ostromnak alatta circiter csak tíz ember veszejté életét.,

Egy öreg, nagyszájú asszonyság válaszolt:

— De

annál többet veszejtett a német! Már három