Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-01-01 / 1. szám - Színház, film - Budapesti bemutatók

«letét tárgyalja, kicsit túlságosan csintalan gyermekkorától az öregségig.

Bár a szerzőnek egyáltalán nincs mondanivalója, csak Kerete, amibe ezt a pesti Cavalcadet beillesztette, mi mégis kölcsönziink egy tartalmat.

Egy nem rossz, nem jo ember, aki élete végén sem érti meg, hogy a szerelemhez néha szív is kell, és hogy a szerelem önmagában nem Jehet életcél.

A kiegyezés utáni időkön, a boldog békén, világháborún és a leszerelés korán vezet át ez a hat-kisszakaszos utazás; dédükapától a dédiikunokáig. Életrészletek sok hamis vígsággal és még hamisabb szomorúságokkal.

Ilyen sokszínű belUI-üres díszt tett a legházibb házi szerző, színháza karácsonyfájára. A Vígszínház pedig teljes fényességbe állította ezt az újra csinosított öreg bazári holmit, csupán azért, hogy legalább az ünnepi színházjárók újnak, valódinak nézzék.

Elismerjük, hogy úgy a rendezés, mint a díszletek, kiállítás és a színész együttes teljesítménye a legelsőrangú, de ez nem menti az eljárást.

Rajnai Gábor nagy kedvvel formálja ki a fiatal emberből nagyapává fejlődő patikust, M a k I á r y végig kiséri őt egy „ember" szerepében, kárba vesz művészi fáradozása. Tőkés Annáé a legjobbja a darabnak. V á g ó n é kitűnő nagymama, G ó t h Jó nagyapa, G ó t h n é vidéki íze erőszakolt, Mály önmagát adja. Agai Irén ebben a társaságban nem tudta megállni a helyét. Kitűnőek néhány mondatos szerepeikben: Pártos Erzsi, Peti Sándor és Csók István. Két szerepnek semmi köze a darabhoz; egy francia nevelőnő — teljesen elég, amit az első életképben elmondanak róla — és egy amerikai lány, hiába követ el mindent. Gombaszögi Ella és Fellegi Teri. Rendező Hegedűs Tibor, díszlet Vörös Pál.

Magyar Színház

A KŐSZÍVŰ EMBER FIAI

Ha a fiatal modern élet ritmusára Is lendülünk a jövő felé, tisztelettel és szeretettel állunk meg, ha múltúnk valóságos nagyjai lépnek elénk. ] ók a i lelke előtt csodálattá magasztosul bennünk a tisztelet, szeretet.

Az ő hangját hallani több mint múlt; jelenünk és jövőnk is.

Egy nagy tekintélyű színházi mester Hevesi Sándor tette újból színpadra Jókai örök értékű művét. Sajnos tizennyolc évvel ezelőtt is — mikor még csak két teljes estét betöltő előadásban lehetett eljátszani ezt a darabot — vitás volt a színpadra ültetés sikere. Az új átdolgozás tizenhárom képre tagolta a két estés darabot és lehetővé tette, hogy egy előadásban játszható legyen.

A színpadra ültetett regények sajátsága, hogy kint, a díszleteken kívül nincs élő levegőjük. A H e v e - s i-féle második átdolgozás sem tudott megküzdeni ezzel a törvényszerűséggel. Ez által sem a szabadságharcot nem érzékelhetjük, sem a Világos utáni magyar pusztító időket és ami a legszomorúbb, Jókaival is csak nagy ritkán találkozunk.

A képek filmszerűen peregnek ugyan, de Inkább egy nagyon sokszor játszott filmre emlékeztetnek, ahol a sok kivágott rész miatt nem tudjuk a történést pontosan összeállítani.

Jókai, Keresd a szivet című drámája, amit ebből a regényéből írt, minden hibája ellenére is sikerültebb. Érthetetlen, hogy bár Hevesi új átdolgozásában is több jelenés szó szerint szerepel Jókai drámájából — a felújítás legsikerültebb részei — erről sem az előzetes jelentésekben, sem a színlapon, sem máshol szó sem esik.

A szerepek is áldozatai lettek az erőszakolt színpadi tempónak. Míg a regényben és a Keresd a szíved drámában is, ezek a Jókai összeállítású, legkülönbözőbb jellemű és lelkületű szerepek kivétel nélkül eleven, élettel teli sorsok, addig Hevesinél fénytelen, bizonytalan félemberek.

Jó díszletek, jó és rossz jelmezek, díszes festői csoportok és megható színpadi jelenetek sikertelenül Igyekeznek a hiányosságokat eltakarni.

A Magvar Színház áldozatkészsége dicséretes, műsort Illető körültekintése annál kevésbé.

A színészek két pártra szakadtak. Voltak, akik a tizennyolc év előtti játékstílus mellett szavaztak, de többen leginkább a fiatalok, ezt ellenezték, Hogy az eavséges hann és játékforma végleg felborúljon, néhá-