Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-01-01 / 1. szám - Színház, film - Budapesti bemutatók

szöveggel. A régi magyar népzene ősibb rétegének valóságos aranybá­nyája ez az egykor magyar Muraköz; s egyúttal meggyőző példa a magyar népzene felsőbbrendű szépségére és hódító erejére. Csak ismertettem, nem bíráltam Bartók könyvét. Nincs is manap olyan szakember — Kodály kivételével — aki bírálattal illethetné. De igen kf* vánatos volna, ha fiatal zenészeink­­közül Szlovenszkón is minél többen lépnének Bartók és Kodály nyomába, hogy tovább műveljék e dicső­ségesen megindult új magyar tudo­mányt. KERÉNYI GYÖRGY. SZÍNHÁZ, film Budapesti bemuta­t ó k. Nemzeti Színház A PÉNZ BESZÉL Vígjáték 3 felvonásban. Irta: Feleky Gyula. Lelkesítő érzéssel reménykedő hittel ültünk le, hogy meghallgassuk, egy fiatal új ember hangját, a fiatal magyarságnak irányított új mondani­valóit; az ország első színpadának fényességéből. Az első mondatok azonban csaló­dást hoznak és a fiatal új ember hangja erőtlen, élettelen s a játék menete lassú. Később, leginkább a forgó színpad segítségével a tempó emelkedik, cíe a mondanivalók, né­hány jól elhelyezett tréfa és a darab szerkesztése a régi színpad sab­lonja. A darab alapötlete jó. Egy valósá­gos fiatal író tollára való. Péter, a fiatal mérnök-feltaláló talaját veszíti kint a nagyvilágban és hazajön elpusztulni Budapestre. Anyja halálán van, szabómester albérlőjé­nek leánya — egy végkielégített tisztviselőnő — Anni ápolja. Annit persze gyerekkori szerelem köti Pé­terhez. A lerongyolódva hazaér­kező Pétert Anni nem engedi anyjához, hanem egy vasalásra ho­zott idegen ruha és apja fehérnemű­je segítségével felöltözteti. A beteg anya érdekében azt hazudtatja P é - térré I, hogy a találmánya segítsé­gével gyártulajdonos lett Párisban. Ez a hazugság a hírlapokba is bele­kerül és új utakat nyit Péternek. Anyja a boldogságtól meggyógyul. Természetesen nem komolyodik el a dolog, mielőtt a hazugságot lelep­lezhetnék megszületik a találmány és a hazugság valósággá válik, a da­rab pedig Anni és Péter egybe­kelésével végződik. A színház Hajek Sárára, fiatal rendezőnőjére bízta a darab rende­zését. Bár különösebb rendezői kész­séget nem igényel a darab, néhány­szor mégis csak be kellett avatkoz­nia. Ez a beavatkozás aztán nagyon szerencsétlen volt. Többek között: a megérkező Pé­ter halálos betegen fekvő anyja sezlongjára ül, örömében olyan kí­méletlenül mozgolódik, hogy a sze­gény asszonyt szinte leszorítja fek­helyéről, majd olyan ropogósán ölel­geti halálos beteg anyját, hogy ko­molyan aggódunk. Megemlítjük még, hogy mikor a darab véglegesen át­csap a mulattatásba: egymást követik az 1800-as évek vígjáték írói, rende­zői és színészi túlzásai. A színészek és színésznők dolgoz­nak az író és rendező helyett is. Nagy munka. Nem vehetjük tőlük túl­ságosan rossz néven a sűrűn előfor­duló beszéd- és játékhibákat. Uray Tivadar — játsza váltakozé sikerrel a feltaláló mérnököt. Anni, Somogyi Erzsi leányasszony; igazi művészi egyénisége legtöbbször el­lenáll rendező és írói elképzelés­nek; így ő a darab legjobbja. G. Gömöry Vilma, P. Füzes Anna Aghi Erzsi, Perczel Zita, M. I v á­­nyi Irén, Forgács Antal, Turá­­nyi Alajos művészete nem elég erős a feladathoz. Tun ár József élő fia­talságának a szerep egyáltalán nem nyújt alkalmat kifejlődésre. T. Hal­mi Margit szomszédasszonya, a da­rab egyik legvalószínűbb figurája. Jók a darab szegényszagú díszle­tei. Vígszínház SZÜLETÉSNAP írta Bús Fekete László Hat életképben A hat életkép egy vidáman köny­­nyelmű, élni szerető gyógyszerész

Next

/
Thumbnails
Contents