Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Keller Imre: Liszt Ferenc az ember és a művész

Hiszen Wagner mindenütt ócsárolta, becsmérelte őt. Liszt mindezekkel nem törődött. Wagnert zseninek ismerte meg, hát zseniként kezelte továbbra is. Hangos szavakban hirdette Wagner műveinek kiválóságát, erejét, újszerűségét, elfogadhatóságát és művészi igazságát. Nemcsak hirdette, hanem színre is hozta és maga dirigálta őket. Wagner ekkor meghatódottan vallotta be egyik írásában:

— Ama

napokban, amikor minden jel arra mutatott, hogy helyzetem igen kétségessé, sőt kétségbeejtővé fog válni, akkor láttam Lisztet, amint Tannháuseremet dirigálta és bámultam azon tökéletességen, mellyel dirigálása folytán második Énemet napfényre hozta. Amit én éreztem, midőn darabomat írtam, ugyanezt érezte ő is, midőn színre hozta. Amit mondani akartam, midőn zenémet leírtam, ugyanazt mondta ő is, midőn zenémet megszólaltatta...

Wagner haragja megenyhült idővel Liszttel szemben, sőt valami hálafélét is érzett iránta, amidőn a következőket írta:

— Liszt

nélkül talán egyetlen taktusomat sem ismerné a világ!

Wagner többször is elismerte, hogy a művészi pályáján a kezdő sikereket, a nekiindulást, a nekilendülést kizárólag Lisztnek köszönheti. Sőt még Liszt halála is összefügg Wagner műveinek propagálásával. 1886.ban meghűlt. Tüdőgyulladást kapott. Ennek ellenére elment Bayreuthba, hogy jelenlétével az ünnepi játékok fényét és hírét emelje. Betegen vitette magát az előadásra. Itt teljesen összeroppant és július hó 31-^én meghalt.

De nemcsak Wagner köszönheti neki világsikerét, hanem Raffot, Schuberttet, Franckot, Berliozt és Schumannt is ő fedezte fel a nagyközönségnek. Mindenben rendelkezésükre állott és elismert tekintélyével, megbecsülésének ezer módjával hozta őket közelebb és közelebb a közönség szívéhez, és értelméhez.