Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Keller Imre: Liszt Ferenc az ember és a művész

gonát, továbbá zeneszerzést, zeneműirodalmat és zenekar vezénylést. Ezekben a szakokban világhírre emelkedett művészeknek nagy száma, kik tanítványai voltak, igazolja legjobban, hogy Liszt Ferenc még a zenében sem tudott egyoldalú szakember maradni és amihez hozzányúlt, arannyá vált kezében. Menter Zsófiából, Sauer Emilből, Thomán Istvánból, d'Albert Jenőből éppen olyan nagynevű zongoraművészeket tudott csinálni, mint Gobbi Henrikből, Wieniawszky Józsefből, Reményi Edéből, Joachim Józsefből elragadó hegedűművészeket vagy Smetana Frigyesből, dr. Kienzl Vilmosból, Saint-Saens Kamlllból halhatatlan zeneköltőket, vagy Weingartner Félixből, Nikisch Artúrból világhírű karmestereket. Se szeri, sem száma azoknak a komponistáknak, akikre elhatározó befolyással volt, mint Mosonyi Mihályra, Mihalovich Ödönre, Rimszki-Korzakoffra, Motta-Vionna Jóséra és a többiekre, akik a zenetörténelemnek mind jelentős, elsőrangú díszei. Mindez azt igazolja, hogy Liszt Ferencben eleven lánggal élt az a képesség, hogy lelkét necsak műveiben tegye halhatatlanná, hanem élő, mozgó, alkotó valósággá formálja növendékeiben. És ha tekintetbe vesszük azt a körülményt, hogy tanítványai sorában többen akadtak, kik mint zongoratanárok, általában mint zenepedagógusok világhírességekké emelkedtek és akik Liszt Ferenc szellemében tanítottak tovább, így bátran kimondhatjuk, hogy Liszt Ferenc pedagógiai örökségéből még ma is igen sokan táplálkoznak és ragyognak zeneművészetünk egén.

Lisztről beszélve, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy szíve mindenkor megtelt Isten iránt érzett mélységes imádattal, meggyőződésből fakadt vallásos érzéssel és elevenen lüktető hittel. Ezt a vallásos érzést a szülei házból vitte ki magával a forgandó élet viszontagságaiba. Ez a vallásos érzés néha olyan nagy lobot vetett lelkében, hogy szinte vallásos rajongásba esett. Legveszedelmesebb és életére majdnem döntő