Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Eme.: Színház, film, rádió

megírja egy előkelő úr és egy koldus báróleány viszontagságos szerelmét. Megírásban ez a novella is igazi mikszáthi. A jelentéktelen kis mesében is szinte élőképeket ad problémákkal súlyos korából.

Balázs Sándor komoly igyekezettel színpadosította M i kszáth elbeszélését, de Mikszáth valóságos drámai erejét már nem tudta szolgálatába állítani. Megelégedett azzal, hogy életszerű figurákat rakjon színpadra és mivel a humor kapósabb és kisebb munka, _ vígjátékot szerkesztett. A volt nemzeti színházi színészek különös ambícióval igyekeztek, de ■a többiek is jól kiszolgálták a színpadot. Horváth Árpád és U p o r Tibor részére a rendezés és a díszlettervezés nem volt igazi feladat.

Kamara Színház.

MOMPTI.

Vaszary Gábor színműve 10 képben.

Tavalyi sikerével nyitott a Kamara Színház, de ebben a súlyosabb színházi esztendőben már nem vonzotta a közönséget a tavalyi siker. így hamarosan sor került az első bemutatóra, a Mompti-re.

Egy tehetséges fiatalember első színpadi kísérlete az a darab, de sem a színház, sem a rendező nem álltak melléje, hogy színművét a siker reményével indíthassa útjára. A tehetségtelen, minden invenció és ötlet nélküli rendezés, a rozoga forgószínpad és a lehetetlen díszletek eleve reménytelenné tették a különben tűrhető kilátásokat. Hozzájárult még ehhez a rossz szereposztás és a túlsók másodrangú színész.

Gervai Marica úqy ment színpadra, ahogy frissen megtanulta a mesterséget, de egyelőre csak annyit sajátí. tott el ebbői, amennyit minden valamirevaló műkedvelőnek tudnia kell. Annál inkább színész a fiatal Csók István, kár, hogy megfelelő vezetés hijján, nem tudta teljes értékű tehetségét jól kihasználni. Az író és a közönség' teljes háláját kiérdemli; Sitkey Irén, — aki a legjobb magyar színésznők közül való és kiváló alakításával egyedül tu- i dott a rendezés fölé emelkedni, a mindig aranyos öreg, Vágóné és Vendrey tata, a kitűnő Gárday Lajos és Sala Domokos.

Király Színház.

Most érezzük csak igazán Lehár és Kálmán hiányát, amikor végre a Király Színház anyagilag jókezekbe került. Itt áll árván ez a jól kicsinosított műintézet! és új operett még a láthatáron sincs. Kénytelen volt a Viktóriával kaput nyitni. Pedig a színház helyzete nem kilátástalan; filléres helyárak, filléres büffé. Egyelőre csak az a színház nagy hibája, hogy a színpa