Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Nyíresi Tichy Kálmán: A rút a művészetekben

tört orron, sőt az az érzése lesz, hogy az arc elmerült komolysága, mely mögött mintha lefojtott néma szenvedések lappanganának, éppen ebből a szerencsétlenségből, valamely baljós történetből ered s nem is lehetne a fejnek ily súlyos hatása, iha az arc közepén egy hibátlan orrot látnánk.

Az isteni ihlettel alkotó művész elkalandozhat még veszélyesebb területekre is, akár a borzalmak közé, anélkül, hogy műalkotása széphatását és harmóniját veszítené. Gondoljunk csak Rembrandt világhíres remekművére: „Dr. Tulp anatómiai leckéjé"-re! Itt a középen egy boncasztalra terített hullát látunk, melynek hasürege fel van vágva. Dr. Tulp a hasűr fölött babrál műszereivel s úgy magyaráz a körülte állóknak. Ez még így elbeszélve is megborzaszthat valakit, de a képpel szemben állva senki sem fog borzalommal vagy undorral küzdeni, annyira magával ragadja a műalkotás páratlan tökéletessége, szépsége. Mert festőileg olyan szépen van megörökítve ez a különben félelmes és nyomasztó jelenet, hogy a csodálat órák hosszat eléje láncolhatja az elmerült nézőt. A tudós orvos komoly arca, tanítványainak figyelő tekintetei, a holttetem vértelen sápadtsága, az aranyos ragyogásé fények, a mélybarna háttér, az igazi rembrandti kvalitások egész arzenálisa, mind kimeríthetlen gyönyörködés forrásai s Rembrandt varázsa alatt még abban is gyönyörködni fogunk, ami máskor elirtóztatna, hogy a felnyitott hasűr alvadt vérű sebszegélye micsoda tökéletességgel van megfestve. Nem a borzalom hajhászásával, hanem a festői hatások tiszta tükrözésével.

Ha éppen irtózatról van szó, a valóságban kevesen bírnánk el annak látványát, mikor néhány hideg, fényes, csúszós testű kígyó egy egész család javeszékelő tagjainak testére csavarodik s a szerencsétlenekat halálra marja. Ugyanez az esemény a Laokoon szoborcsoporton megörökítve a klasszikus görög szobrá