Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Baktay Ervin Dr.: A mindenség törvénye. A hindu világszemlélet alapelvei

összefűzi és egységbe fogja; nélküle a gyöngyszemek szerteszét hullanának és rendezetlen zűrzavarban hányódnának összevissza. A Dharma tehát a mindenség fenntartó és egységes rendbe kapcsoló elve. De mint ahogy az egy. séges, egyedülvaló Istenség is a véges emberi értelem számára sokféle megjelenési formán át fejezi ki lényegét, ugyanúgy az emberi szemléletben az egységes világtörvény, a Dharma is sokrétűnek tűnik fel, mintha minden dolognak, a lét minden síkjának és területének külön, sajátos Dharmája, törvénye volna. Látjuk, hogy a hindu szellem ebben is következetes maradt felfogásához, hiszen félreérthetetlenül hangsúlyozza a Lényeg oszthatatlan egységét, de ugyanakkor rámutat arra is, hogy ez az egyetemes Lényeg a maga igazi mivoltában, „önvalójában" felfoghatatlan s az emberi elme csupán a Lényegből szétáradó sugarakat képes felfogni. Gyakorlatias hasonlattal olyan e.z, mint amikor a Napsugarakat nézzük. A Nap egy, egyedülvaló központja a mi világrendszerünknek és mindenre fényt áraszt, de Berzsenyi szavával: „szemünk bele nem tekinthet"; sugarait is csak azért látjuk, mert a magunk anyagi mivoltához hasonló természetű dolgokon csillan meg, a levegőben úszó apró porszemcséken, a tárgyakon,, a felhőkön, minden dolgokon. Mi tehát nem a Napfényt látjuk, hanem csak annak megjelenését a dolgokon, de tudjuk, hogy egyedül a napsugárban rejlik az oka ezeknek a játékos fényeknek és annak is, hogy a szemünk egyáltalán láthat. így jelenik meg sokféle alakban a Dharma lényege is, amint a világban és a földi élet dolgaiban tükröződik.

Látszólag tehát az a helyzet, hogy sokféle Dharma van. Mindennek megvan a maga benső, jellegzetes Dharmája, fenntartó, szabályozó Törvénye. Ilyen értelemben azt mondhatjuk, hogy pl. a nehézkedési erő az anyag egyik elválaszthatatlan Dharmája, ugyanígy Dharmája az emberfajnak a küzdelem és az erkölcsi törekvés. De ezeken az általánosításokon belül is még sok változata van a Dharmának; pl. az általános emberi Dharmán, Élettörvényen kívül megvan e maga külön, sajátos Dharmája minden népnek, minden egyénnek, sőt az egyének különböző életkorainak is. így, bár az általános élettörvény minden emberre nézve ugyanaz, más és más részlet-Dharma, külön törvényszabály érvényes a különböző emberekre nézve. A hindu felfogás ezt az igazságot úgy fejezi ki, hogy pl. más a Dharmája a szellemi feladatokra született embernek, a papnak, a tudósnak, a költőnek, a művésznek, más a Dharmája azoknak,