Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Baktay Ervin Dr.: A mindenség törvénye. A hindu világszemlélet alapelvei

akiket sorsuk arra rendelt, hogy az akaraterőnek és küzdő igyekezetnek anyagiasabb útjait járják, a katonának, a harcosnak, a vezérnek; más a Dharmája az Anyag feldolgozóinak, az iparosnak, a munkásnak, és így tovább. De még ezeken a csoportokon belül is végtelen sok változata van a Dharmának Kétségtelen azonban, hogy az ember egyetemes Dharmája, élettörvénye megköveteli, hogy mindenki a legjobb tudása és törekvése szerint valósítsa meg a maga külön élettörvényét; megyőződéssel, teljes odaadással szolgálja azt a feladatot, amelyet az Élet az ő számára kitűzött. A jó iparos tehát, aki becsületbeli jgyének tekinti, hogy a maga munkáját a lehető legjobban, minden tudását és igyekezetét latbavetve végezze el, c. Dha-ma egyetemes szempontjából sokkal igazabo, Különb, nemesebb ember, mint mondjuk a rossz uralkodó, a hamis bíró, vagy bárki, aki a maga feladatát hitványul, kontérmódra végzi.

A Dharma eszerint „kötelesség"-et is jelent De jelent még sok mindent. Törvény, kötelesség, vallás, rend, szabály, igazság, életforma, helyes út, igaz tan, stb. stb. A hindu számára a Dharma mindezt jelenti, de a sokféle jelentés mögött meglátja azt is, hogy ez a Látszólagos sokszerűség csak az egységes, egyetemes Léttörvénynek a különböző megjelenési formája. Ezért a hinduk a maguk vallását, hitrendszerét „Szanátana Dharmá"-nak, magyarul „örök Törvényinek nevezik,, s ez a kifejezés arra utal, hogy a hinduizmus az egyetemes, általános V'úágtörvény mivoltát tanítja s kijelöli az emberek számára az utakat, amelyeken az egyetemes Törvény értelmében kell járniuk. A hindu vailásrendszert csak mi nyugatiak nevezzük tudományos műszóval „hinduizmus"-nak, vagy helyesen „Brahmanizmus"nak, a hindu számára az ő val.ása nem egyéb,, mint „Szanátana Dharma", vagyis az Egyetemes Törvény Tanítása.

A régi hindu bráhmanok, vagyis a vallási élet vezetői és szabályozói, a Dharma értelmében megszabták a különböző embercsoportok különleges kötelességeit. De nem feledkeztek meg arról sem, hogy az egyén egészen más kapcsolatban áll az Élettel a különböző életkorokban is. Eszerint kijelölték az életkorok külön Dharmáit is, s ezeket „Ásramák"-nak nevezték. Amig a hinduizmus zavartalanul járhatta a maga fejlődésének útjait, ezek a beosztások nagyon jól beváltak, de később, különösen a mohamedán hódítás bekövetkeztével, a hindu val.ásos felfogást súlyos próbára tették a megváltozott viszonyok. A fanatikus, minden más vallásos felfogást tévhitnek és istentelenségnek bélyegző Iszlám tűzzeil-vassal küzdött a hindu hit ellen. És mégis, se