Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Ifj. Dudich László: Udvarlás, esküvő és lakodalom az izsai magyaroknál

bán, hegy verekedés és rendetlenkedés nélkül. Ha kisebb nézeteltérések adódnak is köztük elő, a komolyabbak rögtön elsimítják azokat s teljessé teszik az egyetértést. Azért hangsúlyozom ezt a tényt, mert magam is tudnék megnevezi olyan falut, hol lakodalmat verekedés és néhány könnyebb sebesült nélkül elképzelni sem tudnak. — Az öregek pedig politizálnak, megtárgyalják a község és hitközség ügyeit, stb. így maradnak együtt a mulatniszeretők gyakran világos reggelig; a mértékletesebbek azonban a menyasszonytánc után vagy mindenkitől kézfogással búcsút véve, vagy pedig csöndben, angolosan, távoznak. Elbúcsúzáskor a házbeliek erősen köszönik a látogatást; a cigány pedig a módosabbakat — vagy akik a vacsora alatti tányérozáskor megfelelő borravalót juttattak neki — az utcaajtóig kíséri a Rákóczi-induló hangjai mellett.

Reggel felé aztán a még esetleges további mulatozásra vágyó korhelyek összeállnak s cigányzene-kíséret mellett elindulnak a menyasszonyos házhoz, vagy pedig valamelyik falubeli vendéglőbe. Közben az utcán — különösen az utcasarkokon — megállnak s táncolnak, különösen, ha egy-két leányt, vagy asszonyt is sikerült magukkal vinniök. — A kitartóbbak ezt a „kárlátást" délig, sőt estig is folytatják; már t. i. ki meddig bírja. — A legmódosabb helyeken ezen a napon is szokott lenni a vőlegény házánál — de most már sokkal kisebbszámú meghívott részére — vacsora, mely leginkább halpaprikásból és a maradék édességekből áll. — Két-három napig tartó lakodalmak ismeretlenek Izsán; azonban egy-egy módosabb gazda lakodalma így is sokba kerül, mivel 50—100, de olykor 200 is lehet a meghívott vendégek száma. Bizony ; an olyan kisebb gazda, ki fiának lakodalmára kölcsönt vesz fel s azt aztán évekig nyögi, míg rendezni tudja.

Az új menyecske pedig — ezzel is meg akarván mu-