Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Ifj. Dudich László: Udvarlás, esküvő és lakodalom az izsai magyaroknál

említem azt, hogy az a leány, ki ilyenkor a menyecskekendő feikötésekor megkapja a menyasszonytól a hajkötőjét, — vagyis azt a szalagot, amelyet az leeresztett hajában viselt — szerencsés lesz. Ugyanekkor a nyoszolyók is leteszik fejükről kis koszorúcskájukat, mit ha valamelyikük nem tenne meg, avagy arrói megfeledkeznék, az egész életében szerencsétlen lesz.

Ezután kézenfogva bevezeti a vőfély az új menyecskét a lakodalmas néphez a szobába; bejön a cigány is és megkezdődik a menyasszonytánc. Minden jelenlevő köteles a menyasszonnyal legalább egyet-kettőt fordulni s a tánc után az asztalra kitett rózsás tányérba azért a méltó obulusokat lefizetni (1—20 Ke, a násznagyoknak és tehetősebbeknek 50—100 Kc-t illik adni). Ilyenkor 300—1000 Ke, sőt még ennél nagyobb összegű pénz is összegyűlik, mely azután a menyaszszony, illetve menyecske tulajdonát képezi s ezt később ő valami hasznos befektetésbe fordítja (szegényebbek tehenet vesznek rajta, vagy esetleg sertést, stb.).

Ha a tánc közben a menyecske pár pillanatra táncos nélkül marad, a szemfülese vőfély iparkodik többször is elkapni őt s táncolni vele; de hogy a többszörös megadóztatás alól mentesüljön, ilyenkor előre kikiáltja, hogy az a tánc kinek az „egészségére" szói; ilyenformán: „Az örömapa egészségére!" vagy „A vendégsereg egészségére!" A nők a menyasszonytánc után cuppanós csókot nyomnak a menyecske arcára, mit aztán némelyik tüzesebbvérű férfi Is követel magának; persze, a legtöbb esetben eredménytelenül.

A menyasszonytánc után — már rendesen kissé borgőzös állapotban, de azért mindig a legkisebb veszekedés, verekedés, vagy főleg a bicskázás teljes kizárásával — tovább folyik a mulatozás. A fiatalok táncolnak, vagy néhányan összefogódzkodva sétálnak s dalolnak az utcán, vagy udvaron; hangsúlyozom azon-