Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Ifj. Dudich László: Udvarlás, esküvő és lakodalom az izsai magyaroknál

ság — sajnos — ezek közül már csak édeskeveset ismer. Közben egyszercsak megjönnek a menyasszonyos háznál összegyűlt s a vacsorát ott elköltött vendégek, a „kárlátok", kiket a házbeliek nagy örömmel fogadnak; a menyasszony édesapja azonban leginkább a vőlegényes háznál vacsorázik.

Azalatt azonban, míg a fiatalság a vacsora után táncol, a menyasszonynak nem szabad a helyét elhagynia; míg végül éjfél tájban a vőfélyek ki nem kérik őt a násznagyoktól. Erre a kikérésre is külön vers szolgál, melyben rendszerint a kamrában szétömlött köles felszedésére segítségül hívják ki a menyasszonyt. — A násznagy azonban nem egykönnyen engedi ki őt; néhány tréfás találós kérdésnek a vőfélyek által leendő helyes megfejtéséhez köti a menyasszony kibocsátását. Ilyen kérdések: „Milyen fából volt Jézus keresztje?" (Felelet: „Éberfából"). „A Nap mindig jár, oda mégis csak egyszer sütött?" (A Vörös-tenger feneke.) „Ki halt meg kétszer?" (Lázár). „Hol írták alá az aranybullát?" (Alul.) „Ha feldobják, tottyan, ha leesik, locscsan?" (Az „övedző", vagyis evező.) „Hány lába van annak az állatnak, amelyikre én gondolok?" (—). Ugyancsak ilyenkor szokás feladni a vőfélynek azt a parancsot, hogy hozza be a csil agos eget. Erre az behoz a konyhából egy félgömbölyű, és sok apró lyukkal ellátott „csuszaszedőt" s alája gyertyát gyújt. Ez jelképezi a csillagos eget.

Végre aztán — különösen, ha a násznagy már egy kissé felöntött a garatra, bizony csak hosszas húzavona után — megengedi a menyasszony kivezetését; erre az időre szokott aztán a vőlegényes házhoz jönni a menyasszony édesanyja is.

A kiengedett menyasszonyt aztán az asszonyok rendesen a kamrába vezetik, ahol a fejére kötik — jól ,kiszarvalva" — a leggyakrabban vörös „brüss"-ből készült és aranycsipkével körülszegett menyecskekendőt. — Az ezen aktushoz fűződő babonák közül meg