Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Ifj. Dudich László: Udvarlás, esküvő és lakodalom az izsai magyaroknál

a vőlegény anyjának kedvérevaló az új menyecske, — az őt csókkal fogadja. Ezután — ha az esküvő délelőtt volt — a menyasszony és a kísérő asszonyok beülnek az elsőházba, a férfiak pedig a hátsóba és megkezdődik az ebéd, amely azonban korántsem oly gazdag fogásokban, mint a vacsora. Az asszonyok legszívesebben csak kávét fogyasztanak ilyenkor, hozzá pusztakalácsot vagy süteményt; de azért van az asztalon „gulyásos", „prézlishús" és kocsonya is és pedig sokkal nagyobb mennyiségben, mint amennyire szükség lesz. Ilyenkor a férfiak inkább csak kocsonyát fogyasztanak, esetleg hideg idő esetén teát.

Ahol cigány van — s a délelőtti esküvőknél mindenütt van — ott a délután tánccal telik el. Ekkor lassanlassan a nemhivatalosak is, különösen a kíváncsi leány- és asszonynép betódulnak az udvarra. A leányok főleg a menyasszonyt nézik, mert a közmondás azt tartja: „Aki nem nézi meg jól a menyasszonyt, nem megy férjhez!" A cigánynak régebben 150—200 Kc-t fizettek, ma 30—100 Kc-t és természetesen enni-inni, amennyi tetszik. Egy banda 4—6 emberből áll. Jelenleg a legkedveltebb banda Izsán a „Lajcsi" (Pollák Lajos) és „Rudi" (Lakatos Rudolf) bandája Kurtakesziről; ritkábban Komáromból is hoznak cigányt. A mulatság közben a cigányokat „zenész urak"-nak, vagy „hangász"oknak titulálják. — A tánc közben természetesen a férfiak szorgalmasan fogyasztják az italt, a leányok azonban inkább csak a süteményt. — A délután folyamán a gazdák többször is hazatekintenek, megnézni az udvart, estefelé pedig bekötni a mezőről hazatérő jószágot. De aztán sietnek is vissza a mulatságot folytatni. Estére aztán az udvar megtelik kíváncsiakkal, főleg nőkkel és gyermekekkel, kik aztán a táncból is kiveszik részüket; már a 4—5-éves kis leánykákat is összeállítják anyjaikkal egymással s úgy tanítják őket a táncra. Természetesen majdnem kizárólag csak a csárdást táncolják.