Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Ifj. Dudich László: Udvarlás, esküvő és lakodalom az izsai magyaroknál

Amint alkonyodni kezd, a vőlegény sorra járja az addig meg nem jelent hivatalosak házait s hívja őket a vacsorára. Megjegyzem, hogy egy meghívásnál sem szabad a feleségnek külön való meghívásáról megfeledkezni, mert az nagy sértés lenne, ha a feleség a meghívásból véletlenül kifelejtődnék s ezen esetben azon háztól senki sem menne el a lakodalomba. Sőt ha hívogatása alkalmával a vőlegény valamely háznál vendégeket talál, azokat is mind meghívja s csak természetes, hogy a megjelenést mindenki — tessék-lássék-képen — meg is ígéri.

A vacsora esti 8—9 óra között kezdődik s az egyes fogások közti hosszabb szünetek, valamint a vőfélyek versei miatt eltart kb. 11 óráig. Nagyon körülményes előtte a vendégsereg, főleg, a sok keményre vasalt szoknyába öltözött menyasszony és nyoszolyók helyreültetése, kik a többnyire szűk férőhely miatt az asztalon keresztül, vagy végiglépegetve tudnak csak helyükre jutni. A sarokban foglal helyet a vőlegény, balján a menyasszony, mellettük pedig a násznagyaik; ezek után következik sorban a 3—12 nyoszolyó, kik mind a főasztalnál kapnak helyet. — A vőlegény és menyasszony egy közös tányérból esznek, utóbbi rendszerint nagyon keveset, mert az ablakon keresztül a kívülállók sokszor még az általa elfogyasztott kanál-levesek számát is figyelemmel kisérik. Poharuk azonban külön-külön van. — Az említett főasztalnál szokták még elhelyezni a kitüntetésre érdemes vendégeket; az intelligencia esetleg jelenlevő tagjait, csendőröket, módosabb és értelmesebb gazdákat stb. Van aztán a szobában még egy, esetleg, ha a szoba szélessége engedi, még két hosszú asztal s ezek mellé helyezkednek el a többi vendégek, nagyrészt azonban csak a férfiak s csak kevés férfi mellé ül oda a felesége is. (A szobából a többi bútorokat természetesen kihordták s csak a hófehér, keményített huzatokkal bevont s magasra vetett, ágyneművel telt ágy ma