Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Ifj. Dudich László: Udvarlás, esküvő és lakodalom az izsai magyaroknál

lehet abrosz, fejkendő, ágyterítő, vánkos, esetleg pedig pénz.

A módosabbak esküvője vasárnap a szentmise után, a szegényebbeké pedig a litánia után szokott lenni s így a násznép a mise, vagy litánia alatt vonul be a templomba, élénk érdeklődést keltve. Útközben a cigány húzza; a templomból való hazamenetel alatt pedig a nésznép vígan kurjongat: „Ihuhú, ijjujú!"

De nézzük sorban a dolgokat.

A menyasszonyt ruhájába a nyoszolyók és a jelenlevő asszonyok öltöztetik fel. Koszorúja „babér"-ból van (fehér viaszdíszek); ugyanilyen melldíszt kapnak a menyasszonytól a násznagyok és a vőfélyek is. Természetesen fátyla is van minden menyasszonynak selyemből, vagy tüllből.

Az esküvői menetet a legények nyitják meg, elől a két vőféllyel és közrefogva a vőlegényt. Utánuk a leányok csoportja következik s ezek közt megy a menyasszony. Utánuk mennek a férfiak, majd az asszonyok zárják be a menetet. — Csak „urasabb" lakodalmaknál mennek a legények egy-egy leánnyal együtt párosán, de soha sem karonfogva. A cigányok vagy a menet elején, vagy a legények közt, vagy mindjárt azok után következnek s muzsikálnak, a legények pedig dalolnak.

A templomba való indulás előtt a menyasszonyt az ő vőfélye elbúcsúztatja szüleitől s a menyasszony — rendesen sűrű könnyhullatások között — csókkal búcsúzik el tőlük. A templomból való hazatérés közben a régebbi időben a násznép „kulcsos"-darabokat dobált szét az utcán bámészkodó nép közé; ma már a kulcsost egyáltalán nem is ismerik s így az a szép szokás megszűnt. Haza — most már a vőlegényes házhoz érve — megállnak a vőfélyek a konyhaajtó előtt s velük együtt az egész nép. T. i. hazafelé menet is olyan a sorrend, mint az előbb leírtam. Ezután a vőfélyek „bekérik" a menyasszonyt az új lakásába, ahol — ha