Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-11-01 / 9. szám - Veres Vilmos: A liba
— Hol az a liba? — A biróho vittem, ott van az óba, ha még valaki ki nem vátotta. Oda vittem, mert innen elvinnék ingyen ... — Hátha a miénk vót? — lélekzik fel az asszony. — El is megyek rögtön oda, megnézem. Nemsokára vissza is jön, hóna alatt hozva a libát. — Vén szamár! — ordított rá — megbolondult? A maga libáját fogja be? aztán meg még, hogy öt forinton aló ki ne ággyá a bíró senkinek... Az öreg megszégyenülten hallgatja élete párja kifakadásait. Szerencse, hogy sötét van, és nem látja arca pirulását. Míg az a libát az ólba viszi a többihez, ő azalatt csendesen szégyenkezve vacsora nélkül újra nekiindul a határnak... — Mit szól a falu, ha megtudják, hogy a magamét fogtam be és éppen azt vittem be a biróho... Se pénz, se más, még majd az asszony is örökké azt veti a szememre ... — tűnődött el, miközben a földek közé ért és nekivágott a csendes éjszakának ...
