Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-11-01 / 9. szám - Sáfáry László: Játék (vers)
SÁFÁRY LÁSZLÓ: JÁTÉK A víz mellett találtam egy csigát, házaHan volt és kék, mint az ibolya, Megfogtam és a patakba tettem, Egy kiálló száraz kis kődarab lett a börtöne. Játék volt ez nekem, neki kegyetlen és titokzatos csapás! Milyen gyenge és kicsiny vagyok, ha a hegyek felé fordítom szemem és látom az évszázados, mozdulatlan tölgyeket! Ha meg lenézek a lábam elé, mekkora erő vagyok, micsoda hatalom! Ó, hogy csúszott, hogy mászott a szerencsétlen csiga, már tízszer ment körül a tenyérnyi kövön, minden pillanatban nyújtogatta szarvait, s mindég be kellett ijedten húznia! Végül kifárasztották az ellenséges, hideg habok és megpihent börtöne közepén. Megsajnáltam a szegény csigát, a partra tettem, eredj utadra, földünk kicsinyke kék virága! Én is tovább indúltam vidáman, hiszen olyan jó szabadnak lenni, és még jobb szabadságot osztani! Még egyszer visszanéztem a part felé, ahol olyan hatalmas voltam, egy élet ura! Már két csiga kúszott egy páfránylevelen, és kék volt mindakettő, mint az ibolya.
