Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Kovács Endre: Politika és irodalom

cia alkalmából. Vegyük a politikát úgy, mint egy világnézeti meggyőződést, melynek hevét a költő vérmérséklete és egyéni hajlamai szabják meg és ebben az értelemben kutassuk az író és a politika viszonyát. Manapság, amikor a nemzetek és államférfiak politikája éppen a politika nagy térhódítása miatt sokat veszített nimbuszából, könnyedén szokás elintézni az irodalomban megnyilvánuló politikát. Pedig egyáltalában nem lehetne azt állítani, hogy Európa szellemi kiválóságai nagyon tartózkodnának politikai nézeteik kinyilvánításáról. Egy B. Shaw, egy Romain Rolland, H. G. Wells, André Gide időközönkint hullámzásba hozzák a kedélyeket politikai nézeteivel. Minduntalan állásfoglalások történnek, manifesztumok íródnak és a kiváncsi olvasó nem egyszer tanúja lehet annak a roppant átalakulásnak, melyen írója az események, a történelem hatása alatt keresztül megy. A francia olvasóközönség például tanúja lehetett annak, amint André Gide az evangéliumtól néhány év leforgása alatt eljutott — a kommunizmusig. Ennek az írónak, akit sokan a mai francia irodalom legkiválóbbjának tartanak, majd minden műve polémia. Egy másik kiváló francia prózaíró, Drieux La Rochelle, még csodálatosabb utat futott be: 1914-ben sportból, verekedési szenvedélyből elmegy a háborúba. Nietzsche hatása alatt megcsodálja a német erőt, kiábrándúl a háborúból s utána a sportban keres feledést: a sport emberségesebb dolog. Itt sem marad soká, kommunista lett. Ebből is kiábrándúl s a másik ellentét iránti ellenszenvét is kinyilatkoztatja, „Genf vagy Moszkva" c. munkájában elitéli a hazafiúságot.

De nemcsak a jelen irodalma mutat fel hasonló jelenségeket. Sőt néha éppen olyan személyeknél találkozunk a politikum fellépésével, akiknek egész eddigi munkássága ellene szól minden társadalmi kritikai értéknek. Hinné-e valaki, hogy az a Dante, aki ifjú korában a Vita nuovát írta, későbbi korban politikai tá