Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-11-01 / 8-9. szám - Vecsey Zoltán: Valse triste
att remeg, amik velem történtek. Először elvesztettem a vagyonom egy bécsi fezőr kezén, ráment minden az osztrák koronára. De lett volna erőm újból kezdeni mindent. A kastélyom, a versenyistállóm, a birtokom, könyvtárom, fegyvergyűjteményem, képeim, szőnyegeim, szobraim egy év alatt füstbe párologtak. De volt a hegedűm s én csak mosolyogtam. Amikor aztán az az asszony is! Az olasz grófnő. A háború előtt divatos volt a magas arisztokráciában a zeneőrület. Most tudod, hogy milyen őrület fogta el a hölgyeket? A boxőrület! Valami német hintáslegényért őrjöngött, ott ült mindig a ring sarkában s úgy szíttá magába az izzadtságszagot, mint az ambróziát. Amikor elhagyott, én ezzel a muzsikus-öklömmel, ni, rárontottam egy poiozógépre a vursliban s véresre püföltem a kezem rajta. Azt hitták, hogy megőrültem. Nem őrültem meg, de a kezem azóta remeg. — Még akadt egy impresszárió, aki bedőlt a nevem varázsának s áthozott ide. Tudtam, hogy becsapom, de át akartam kerülni az új világba. Azt reméltem, hogy meggyógyulok. Gyalázatosán megbuktam. És azóta korrepetálok, éhezem, pusztulok . . . Belzey Feri a titkára lett. Ö tárgyalt az impresszáriókkal, ő állította össze a műsorát, figyelte a gyakorlatait, ő intézte a levelezését, minden ügyes-bajos dolgát. Ágnes csak az otthoniaknak írt, hetenként egyszer bő levelet. Mindegyikre választ kapott s mindegyikből kiérezte apja vágyakozását, sóvárgását utána. — Még nem mehetek haza, édesapám, — írta egyik levelében. — Újabb és újabb ajánlatokkal halmoznak el, egyik kecsegtetőbb, mint a másik. Alig tudjuk Ferivel a terminusokat összeegyeztetni. Érzem, tudom, hogy tiz évem van, ezt az időt jól fel kell használnom. Huszonöt tavaszára délamerikai turnéra angazsáltak. Még az ittenieknél is kedvezőbb feltételek. Ezen a héten újból átutaltam háromezer dollárt. Azt hiszem, a magyar iskolára már egybegyűlt az alap, szeretném, ha a jövő tanévre állana. Beszéltem a követtel s ő ír a kultúsznak, jóindulatú figyelmébe ajánlja, az ügyet. Egyszer csodálatos küldemény érkezett a kúriára. — Rádió! Az új világcsoda. Bizonyára már hallottatak róla,, én is olvasom, hogy Európában is egyremásra létesülnek az új adóállomások. Ez egy tökéletes ötlámpásos készülék, az egész világot foghatjá
