Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Vecsey Zoltán: Valse triste

tok rajta. Hallani fogtok engem is, aki az óceán túlsó partjáról az éther hullámain küldöm ezekben a hangokban lelkem minden szeretetét. Majd, ha ott is megszervezik a rádiótársaságot, minden tanyai házat ellátunk készülékkel. Itt minden farmernek, gvári munkásnak van rádiója. Tanul és művelődik, mert csak a tanúit és művelt ember állhatja meg a helyét.

Oh, milyen ünnepe volt az a tanyának. A részesek, zsellérek, asszonyok, gyerekek ugyan sehogyan sem tudták megérteni, hogy annak a fránya amerikai közönségnek hogyan van kedve, hajnalderengéskor koncertre járni, amikor más becsületes ember a mezőre igyekszik, de hét ahány ország, annyi szokás. Amikor aztán megszólalt a veranda előtt összegyűlt népnek a csodálatos ládikó, akkor állt csak el szemük-szájuk a csodálkozástól. Hát tényleg az Ágneska kisasszony játszik abban a ládafiában? Hogyan zárták bele az amerikánusok a hangját? Gramafóny az lelkem, csak most úgy hívják, hogy rád e jó. De mind kipirult arccal hallgatták az ő kisasszonyuk játékát, aki még a tengeren túl is becsületet szerzett a magyarnak meg a tanyának. Ilyen kisasszonyunk van ám, csak; hogy inkább a cserebogarat játszaná, mint azt a sok érthetetlen amerikai nótát, amire danolni sem lehet.

Teltek, múltak az évek és Ágnes csak nem jött haza. Levelek, újságcikkek, pénzküldemények jöttek a föld minden sarkából, Buenos Airesbő! és Hongkongból, Valparaisóból és Bombayből, Szanfrancsiszkóból és Fokvárosból. És mindenhonnan egész ládák, tele egzotikus holmival, szőnyeggel, sálokkal, szobrokkal, fegyverekkel. Két nagy szoba már egész múzeummá alakult. A falakon száz és száz fénykép, albumok teltek meg programokkal, ujságkivágással, kritikával cikkel, fotoriporttal. A föld minden nyelvén hirdették Ágnes művészetének örök értékeit. Ha valahová érkezett, társadalmi esemény számba ment, ünnepélyesen fogadták, a tisztelet és figyelem ezer jelével halmozták el. Férfiak és nők egyaránt rajongtak érte, utánozták mosolyát, hajviseletét, ruházkodását. Dollármilliomosok, államférfiak, arisztokraták voltak szerelmesek belé, egy délamerikai milliárdos két éven kisérte, mint az árnyék. Elhalmozták házassági ajánlatokkal, amiken hol mosolygott, hol bosszankodott. Egy száműzött uralkodó három napig ült vonaton, hogy