Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Vecsey Zoltán: Valse triste

köztük járt. Ugyanazt látja valamennyi szemben, mint a magáéban, ugyanaz a tűz, ugyanaz a rettegés, ugyanaz a kérés és nagy magányosság, ugyanazon sors és ugyanazon halál, ő mindenkiben él és mindenki ő benne s mindenben az Isten lelke.

És fölzeng most a fájdalom dala. Megtalálta azt a tiszta hangot, amit egy esztendő munkájában keresett. Amikor elhangzott az utolsó akkord-, az örök lemondásnak vigasztalan hangja, férfizokogás törte meg a csöndet. Apa az asztalra fektetett karjára hajtotta fejét és úgy zokogott. Ágnes csöndes léptekkel lopózott hozzá és megcsókolta tükörfényes fejebúbját.

Bizony nagyon megváltozott az élet a kúrián. A gondtalan jólét napjai elröpültek, keservesen kellett megküzdeni a létért, verekedni a röggel, a szeszélyes idővel, a paragrafusok előírásaival s az emberek rosszra változott természetével. Ez okozta a legnagyobb bajt s apa gyakran kifakadt:

— A háború nagyon megváltoztatta őket, vagy a nagy szabadság ártott meg nekik.

Egy forró júliusi este kigyulladt az istálló. Szerencse, hogy csöndes volt a lég, külömben lángra kapott volna minden. Másnap csendőrök jöttek tűzvizsgálatra. Gondatlanságot állapítottak meg, valamelyik béres tüzes bagót szórhatott a szénába. De apából senki sem verhette ki a gyanút, hogy gyújtogattak.

Aratás előtt egy galántai hírhedt kommunista jelent meg két csatlósával a tanyán. Beszervezte az embereket s azok nem akartak dologhoz nyúlni addig, míg túlzott kívánságaikat mind nem teljesítették. Apa homlokán egyre sűrűsödtek és mélyesültek a gond barázdái. Most már nem is titkolta bajait, kiöntötte szíve bánatát. Az elveszett hadikölcsön, a vagyondézsma, az adó, a megbízhatatlan emberek! Nem is érdemes bevetni a földet, többe van a búza, mint amennyit a piacon adnak érte. Hét éve nem invesztáltak semmit, most már rozoga minden, építeni kellene, új lovak, új gépek, de ho! van pénz erre? Át kellene térni a gyümölcsre, de az csak a jövő nemzedéknek hozna hasznot, ki bírja a jelent? El kellene adni mindent és meghúzódni valahol távol, idegen