Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-01-01 / 1. szám - Gömöry János: Levelek Gvadányi Józsefhez
A csapodár huszártiszt azonban mégis megnősült és pedig még mint huszárkapitány, tehát nemsokára azután, hogy Krajnik Juliannától kosarat kapott. Házassága báró Horeczky Franciskával csak néhány évig tart, mert felesége három gyermeket hagyva maga után, meghalt. Úgy látszik, hogy e házasságnak ideje alatt és után is állandó a pénzzavar a Vitéz Kapitány úr házában. Ezt Gvadányi édesanyjának leveléből tudom, amely másolatban szintén birtokomba van. Az öreg özvegy grófné u. i. — aki levelét mindig így kezdi: „Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus" és így írja alá: „Árva Báró Pongrácz Eszter" ezeket írja: „Báró Horetzkyné most ne okozza az én fiamat, de magamagát, mért akkor, amikor férjhez adta a maga leányát megígérte az ezer forintokat és most már semmi sincs." Gvadányi még egyszer nősült. Mint nyugalmazott „magyar lovas generális" 1783-ban Szakokén, Nyitra vármegyében telepedett lé. Itt vette el hatvan éves korában 1785-ben Bakics ezredes özvegyét, Szeleczky Katalint, akivel boldog házasságban élt haláláig. Irodalmi munkássága sok örömet szerzett élete alkonyán a tüzes lelkű magyar katonának. Legnépszerűbb munkája „Egy falusi Nótáriusnak budai utazása" több kiadást és hallatlan sikert ért el. Az 1790-i nemzeti felbuzdulás idején megjelent Budán az országgyűlésen. Megírta versben ennek krónikáját. Ö maga három dolgot várt az országgyűléstől: a magyar viselet kötelezővé tételét, a magyar nyelv jogainak kivívását, a nemzeti hadsereget. „Ezen három pontok az igazi gravámen, Kitül nem nyujtatik ezekben levámen, Verje meg ily magyart a mennyei fiámén Szívemből kívánom, mind örökké ámen." Derült kedélyvilága mindvégig megmaradt. A megyei urakkal, a szomszédos morva grófokkal elvadászgatott, elmulatgatott. Szakolcai házában, — amely ma is megvan, — sok boldog órát ért meg kedves életpárjával, akit igazi magyar asszonynak nevez, mert ellensége az orcafestésnek és magyar főkötőt visel. Itt is hal meg 1801 december 21-én. Hamvait később'