Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Vecsey Zoltán: Valse triste

tára, hogy meghallgassa Ágnest, aztán kora tavasszal kimennek Hollandiába, ahol két hónapos lesz a körút A nyár derekán kelnek majd át az óceánon. De hogy a pénzt megkapta, az igyekezet is kissé alább szállott. Szervezési nehézségekről írt, össze kell egyeztetni a terminusokat, ki kell várni a megfelelő időt. Talált kifogást eleget.

Ágnes meg komolyan, türelemmel gyakorolt. De nem is tehetett máskép, az apja folyton a sarkában volt. Csak olyankor volt szabadsága, ha az öregúr egy-két napra behajtott a városba ügyes-bajos dolgait elintézni. De ilyenkor is a lelkére kötötté a munkát.

— Tudod, hogy mit mondott Joachim. Ha egy napig nem gyakoriok, megérzem magam, ha két napig, megérzi a kritikusom, ha három napot hagyok ki, megérzi a közönség is.

De mikor olyan gyönyörűségesen szép a tanya tavasszal! Mindenfelé rózsás harmat csillog a napsugárban, a víz szivárványszínben tündököl a patakból, az enyhülő levegőben mindenfelé madárdal szól. A tó partját felveri a gólyahír sárga szeme, kecskebékák nagy cuppanással ugranak a közeledő lábak elől a vízbe. A szellő széthordja a mezőknek nedves, friss illatát. Az öreg folyón megindul az élet, a halászok dús zsákmánnyal vonják partra hálójukat, nagy búgással szalad a víz sodrán a bécsi nagy hajó, fedélzetéről a nagy világ csábos hangjait sodorja ide foszlányokban a szellő.

Itt a tavasz, pacsirtadal hirdeti ezt, meg a szentséges nap, meg a simogató, édes, meleg, a régen elmúlt anyai csókhoz hasonlító szellő. Hirdeti a vetőmagra váró földnek visszafojtott lélekzete, amely hamarosan zöldbe, virágba és maggal telt kalászba borúi. így érezte azt Ágnes, amikor kis barátaival leszaladt a partig s két kézzel szórta csókjait a lassú méltósággal lefelé sikló hajónak.

Pár száz lépéssel alább beszalad a nagy fehér test a kikötőbe. Kiszálló utas van. Uccu, heves iramodással futnak vele versenyt s mire a hajóhídat kivetik a partra, a tanyai gyerekek is ott állnak már a falusiak kiváncsi gyűrűjében.

Ágnesnek megdobbant a szíve1. A hídon Feri iparkodott a partra, mögötte egy éltesebb, simára borotvált képű bácsi, pepita ruhában, térdnadrágban, utazó sapkával. Kis kézitáska mindkét kezében.