Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Berzsenyi Dániel költeményeiből (Fohászkodás. Osztályrészem. Búcsú Kemenes-aljától. Keszthely. Napóleonhoz

A hold fénye alatt gerjedező vizen. S nézzétek, hol ama már feketült falak Látszatnak, menedék-váratok ott vagyon! Ott vár titeket égy bölcs, s kebelébe zár Egy nagy férfi, kinek lelke perikiesi Századnak született, s a ki virágkorát Rómának ragyogóbb színre derítené.

NAPÓLEONHOZ

Nem te valál győző, hanem a kor lelke: szabadság, Melynek zászlóit hordta dicső sereged.

A népek fényes csalatásba merülve imádtak, S a szent emberiség sorsa kezedbe került.

Ámde te ezt tündér kényednek alája vitetted, S isteni pálmádat váltja töviskoszorú.

Amely kéz felemelt, az vert most porba viszontag: Benned az emberiség ügye bosszúivá vagyon.