Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Surányi Miklós: Janus Pannonius

tott meg a székesegyházban s olyan embereket tartott maga mellett titkárok, kanonokok, prépostok és világi tanárok személyében akikkel Plató nyelvén tart kedélyes simpozionokat. Vannak itt világi urak is. Talán nem olyan nagy számmal, mint egyházi férfiak, de a baranyai apró földvárak és köerösségek alacsony, zömök falai alól kibukkannak várkapitányok, ispánok, oligarchák és egész apró kurtanemesek, akik, ha nem értik is a platói akadémia fellengős eszméit, de a nyugati kultúrától megmámorosodott szívükben oly elragadtatással bámulják azt, hogy például egy Székely Tamás nevű baranyai úr saját költségén egy esztendeig tartja Janus Pannoniust Ferrarában, s ha másként nem, mint gyermekdeden lelkes maecenasok látják el pénzzel a vármegyében született jeles magyar diákokat, s a várakban megforduló olasz humanistákat.

Pécs püspöki város volt s a pécsi élet jellemét és színét a pécsi püspök egyénisége adta meg. Janus Pannonius érdekes és finom antik kellemű és renaissance-szépségű alakja körül színes és forró élet alakult ki Pécsett. A pompaszerető és bőkezű nagyúr oda csődíti a környék iparosait és művész mesterembereit. A pécsi szövők és kelmefestők még a királyi udvarnak is kedves szállítói. A város polgárai értettek a selyemszövéshez, a drága prémek készítéséhez, aranyművességhez», díszkocsik gyártásához és szerszámkészítéshez s ami legörvendetesebb, mindezek az iparművészek csaknem kivétel nélkül magyarok voltak, nem úgy,, mint a Kárpátok közt, ahol a kézművesek csaknem mind idegenből települtek.

Az oligarcha püspök itt írja művei legnagyobb részét. Vespasiano említi róla, hogy egy reggel, miután hat óra hosszáig mozdulatlanul ült irószobájában és Plotinos görög filozófust olvasta, felocsúdva elmerültségéből ezekkel a szavakkal fordult hozzá: „Ha tudni kívánja mivel tölti napjait Pécs püspöke Magyarországon, tudja meg hogy a platonikus Ploti-