Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-11-01 / 8-9. szám - Surányi Miklós: Janus Pannonius
nőst fordítja s ha a püspöksége gondjait elintézte, ennek szenteli minden figyelmét." Mátyás király érdeme szerint becsülte, még az öszszeeskűvés bűne után is, amikor felfedték előtte a bujdosásában elhunyt humanista sírját, méltó pompával eítemettette és elrendelte, hogy síremlékére saját versét véssék, amelyet a nagy költő még 1465-ban írt. „Itt nyugszik Janus aki legelsőnek hozta magával Helicon szüzeit a Duna partjaira. . . .", így kezdődik a sírfelirat és Janus Pannoniusnak örök dicsőséget adtak Helicon szüzei, nemcsak Magyarország, de az egész világ humanista korszakának történetében. Tudománytalan dolgot kísérelne meg az. aki a törtélemi korszakok kezdetét, vagy végét egyes emberek működéséhez, vagy mindenáron évszámokhoz akarná hozzáerőszakolni. A klasszikus kultúra tanulmányozásával humanista írókkal és tudósokkal például az egész középkoron keresztül lépten-nyomon találkozik az aki a kolostorok és egyetemek, a fejedelmi és pápai udvarok történetében járatos. A renaissance sem jelent mást, mint a humanista műveltség kiterjedését s csak annyi bizonyos, hogy amit a szellemi újjáéledés gyűjtőnevén értünk az legelsőbben Olaszországban jelentkezik és innen sugárzik szét az Európa akkoron való legműveltebb országaiba. Büszkén állapíthatjuk meg, hogy ezek között is legkorábban Magyarországra, ahol Mátyás király udvara már a XV. század második felének első évtizedeiben renaissancefény, renaissance-kultúra tekintetében vetekedik a firenzei, ferrarai udvarokéval. Franciaországba csak a XVI. század végén viszi Leonardo da Vinci a renaissance művészet és tudomány lelkét, Angliában csak Erzsébet királynő korszakában (1558—1603) alakul ki az újjáéledt világszellem stílusa, Németországban a reformáció és a vallásháborúk szétzilálták a humanista gondolkozást.
