Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-11-01 / 8-9. szám - Surányi Miklós: Janus Pannonius
JANUS PANNONIUS Kerek ötszáz esztendeje, 1434 augusztus 29-én. a Duna—Dráva szögletében, egy verőcemegyei faluban született Csezmiczei János, egy Ludicius nevű ácsmesternek és Vitéz Borbálának, Vitéz János püspök, később esztergomi érsek testvérhugának házasságából. Csezmicsei János születési idején mintegy ötmillió magyar ember élt a föld kerekségén, tehát jóval több, mint például angol, nem sokkal kevesebb, mint francia vagy olasz. Verőcze megye, a Duna—Dráva szöge, tiszta magyar föld volt, ötmillió magyar a tizenötödik század közepén! Ha nem dolgozik ellenünk a világtörténelemben azóta lezajlott ötszáz esztendő, hogy sokasodhatott volna ez az ötmillió! Európa egyik leghatalmasabb és legnagyobb népe lehetnénk Aminthogy akkkor azok is voltunk. A világtörténelemnek egyébként is legszebb napjai voltak azok. Az emberi nem a maga ifjú kultúrájának legdicsőségesebb és legboldogabb idejét élte. Akkor élt Leonardo da Vinci és Michel Angelo, akkor volt Firenze és a Mediciek fénykora. Az olasz renais sance legragyogóbb napjai . . . És ne képzeljük el a magyarságot valamiféle ötmilliónyi barbár tömegnek itt Európa szívében. Ne gondoljuk, hogy a magyar renaissance csak Mátyás király egyéniségének kisurgárzása volt, amely vele együtt villant fel és vele együtt hunyt ki. Amikor Mátyás király Magyarország trónjára lépett. Csezmiczei János már nemcsak Olaszországban, hanem mindenhol hires ember volt, ahova a humanista műveltség eljutott. Hírneve azonban humanista módon antikvizálva, Janus Pannoniusnak nevezte a 24 esztendős lángelmé
