Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-09-01 / 7. szám - Magyar irodalmi szemle - (sz. v.): Magyar folyóiratszemle

bérét és szociális kapcsolatait jellemezte, de nem vitás az sem, hogy dereng már az új világ hajnala. Érdeklődésre tart számot Anatole Francé titkárának, örussonnak érdekes feljegyzései a naov íróról. Az augusztusi számban a házasság problémája kap vezetőszerepet s arról olyan nevek értekeznek, mint Breyer István győri püspök, Schütz Antal és Wilhelm Michel.

Protestáns szemle. Muraközy Gyula Merre megy a kereszténység címen ír tanulmányt. A világ kereszténysége Isten országa felé fordul, befelé jobban önmagába. Nem jelenti ez azt, ho^v teljesen lemondjon a keresztyénség a nagy szociális kérdésekkel való harcról. Jelenti azt, hogy mindenekelőtt lássa meg saját nyomorúságát és gyengeségét. Keresse meg a nagy erőforrásokat, világhódító jelszavak.helyett vegye kezébe alázatosan a vándorbotot. Van idő, amikor felülről jön lefelé, akkor — úgy látszik — gyorsabb az útja. Most alúlról kell felfelé mennie. A láthatatlan világ Nílus forrásait felkutatnia, elfelejtett erdőkön áthatolnia, de ez a világ biztosítja a világ keresztyénségének az új élettel való megtelését, belső meggazdagodását. És végső eredményben a világra való nagyobb átformáló hatását. Érdekes még dr. Nyirő Gyula cikke a Sterilizációról, Isoz Kálmán tanulmánya Lisztről, az íróról, Joó Tibor írása a Magyar filozófiáról.

Katolikus Szemle. Brisits Frigyes a kitűnő pap esztétikus Az új katolikus líra kialakulása hazánkban címen ír értékes tanulmányt. Koudela Géza Liszt Ferenc hármas arca: művész, ember és magyar címen értekezik. Mondják: szellemes, ragyogó, elegáns, tehát francia; alapos, szívós, kitartó, tehát német; szenvedélyes, jó, nemes, arisztodemokrata, tehát magyar. Heine gúnyosan fel is kiált: Homéroszért csak hét városka versengett, Lisztért három nagy nemzet vetekszik! És mi, magyarok, büszkén s mindenfeléit igazsággal mondhatjuk, hogy Liszt csakis a mienk. (ma.)

A szlovenszkói Nemzeti Kultúra (Komárom) Melich Jánosnak igen érdekes névelemző cikkét hozza: „Mohamedán-török személynevek Turóc-megye XIII. századbeli nemességénél" címmel. Alapy Gyula nagy érdeklődésre számottartó, valóban alapvető tanúlmányának hetedik közleménye lát ebben a számban napvilágot: a morva-cseh és a magyar érintkezésről értekezik, a középkori időkben. Ethey Gyula „Vágvölgyi krónika" címmel foglal össze igen sok törté