Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-09-01 / 7. szám - Magyar irodalmi szemle - Féja Géza: Kék farkas - Marek Antal: Márai Sándor: A sziget

’ KÉK FARKAS

„A kék farkasok az asztal alatt engemet marcangoltak, Nagyapám nyakát karoltam görcsösen. — Ne félj, na, hisz nincs itt semmi, én kis unokám! — De én láttam a kék farkasokat, olyan átlátszók voltak, mint a hold sugárkévéje, mely a tanyaház csupasz ablaküvegén behatolt."

Három verses mesét is közöl, Erdélyi, az „Obsitos"-t az ismert hétfalusi csángó meséből merítette, de kiejtette kezéből az eredeti mese gazdagságát. Legkiserül tebb a „Zenélő kecske", ebben valóban a népmese leglényét fejezi ki teljesen és makulátlanul: börtönbe vetik a törhetetlen igazságot, de a szűk börtönnyíláson át bejön hozzá az egész világ s végül az igazság mégis teljes diadallal föltör.

Érdekes;, hogy két kitűnő lírikusunkban: Erdélyiben és Illyés Gyulában mennyire előre törnek az epikai haji aimok is. Mindketten újra hitelt teremtettek a költői elbeszélésnek.

FÉJA GÉZA

Márai Sándor: A SZIGET

Nagy szolgálatot tesz majd a magyar literatúrának az az esztétikus, aki a szlovenszkói magyar irodalomhoz oly közel álló Márai Sándor igazi portréját megrajzolja eddigi írásai után. De ehhez csak az az esztétikus foghat, aki nem szorítja Márai művészi irányát feltétlenül valamilyen irodalmi rendszer keretei közé. Más a iBébi vagy ez első szerelem és más a Zendülők, más az Idegen emberek és más a Csutora, Márai mindegyik írása merőben külömbözik az előbbitől, hacsak a különös impresszionizmus, a könnyed, néha bizonytalan vonalmenetű stílus s a magyar literatúrában egyedülálló egyéni világszemlélet nem jelent valamelyes keretet írói arcképe köré.

Márai Sándor eljutott arra a magaslatra, honnan tovább csak merész, önmagával s céljaival tisztában lévő író juthat. Ez nem mehet végbe forradalom nélkül, a szellem szörnyű barrikádharcában elpusztul sok régi szellemi formula, ethikai felfogás, bevált módszer