Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-09-01 / 7. szám - Magyar irodalmi szemle - Féja Géza: Kék farkas - Marek Antal: Márai Sándor: A sziget
s a dolgok eddigi megszokott szemlélete. Kérdés az, hogy az író elég súlyosan érzi-e mondanivalói igazát ahhoz, hogy türelme legyen az új utak keresztjét vállalni, a siker vagy balsiker hullámos vonalán lebegni s olykor a megbotránkozás pergőtüze után más oldalról újra elindulni. Márai szellemének a magyar literatúrában feltűnő könnyedségét Párisból hozta. Tág horizontú világszemlélete olyan témák felölelésére teszi alkalmassá, aminőhöz csak az elhivatottság szent döbbenetében juthat el az író. így történt ez Askenasi Viktor Henrik bizarr históriájában. A sziget, Márai Sándor új könyve messze eltér a többi Márai könyvtől témában, hangban és megoldásban. Askenasi Viktor Henrik élete delén megbotlik s elbukik. Mondhatnánk, hogy Askenasi csak egyszer bukott el életében, de ez akkor történt vele, amikor nincs meg sem a testnek, sem pedig a léleknek az a rugékonysága, hogy egy nagy nyújtózkodással kiheverje a test undorát s egy kevés könnyelműséggel a lélek kusza tisztátlan sodródásait. Askenasi túlságosan becsületes lélekf más emberrel is történik olyasmi, ami Elizzel, a táncosnővel kapcsolatosan ővele, csakhogy azok nem látják a vétek szörnyűségét. Mások nem ülnek feleségükkel szemközt óraszám néma hallgatásban s nem ragaszkodnak bukásukhoz olyan mereven, mint Askenasi. Ez a merevség s vakság lesz a végzete Askenasinak, aki a végén már maga sem tudja, hogy mit akar, merre megy s vannak-e még céljai összekuszált életének? Askenasi nem mindennapi hős, akivel úton útfélen találkozunk. A tudós, az élettől elvonatkoztatott férfi típusa, akinek az élete a tudomány absztrakt területein folyt le, sohasem találkozott igazában az élettel s a legkisebb földrengés égszakadást jelent számára. Az élet ízét sohasem ízlelő, alapjában véve gyámoltalan, mégis magasabbnendű lélek különös keveréke, az olvasó nem tudja, bosszankodjék vagy szeresse, sajnálja vagy elitélje. Askenasi nem tehetett róla, hogy az események ennyire rázúdultak, nem volt elég erős ahhoz, hogy felfogta volna értelmüket, túlságos becsületességgel ült a Bűn almafája alá, ahol ő tépte minden tilalom ellenére az első gyümölcsöt. Elbukását, kissé kusza sorsán keresztül ő maga provokálta s az író művészi elgondolása tette elfogadhatóvá és megbocsájthatóvá.
