Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-09-01 / 7. szám - Fodor Béla: Ki az a Jani?

Eszter kimondta:

— Hát

a Jani a másik gyereked!

Az öregasszony most meglepődött. Látszott rajta, hogy emlékezni próbál, erőlködik. Hiába. Lassan ingatta fejét. Nem tud róla ... De érezte,,, hogy a lánya remeg belülről, meg szerette volna nyugtatni valahogyan. Gyámoltalanul mozgolódni kezdett, egy kicsit habozott, aztán megkérdezte:

— Hány

éves a . . . Jani?

Eszter nem bírta tovább. Kitört belőle a zokogás és megrázta kegyetlenül. Lerogyott anyja elé és ölébe hajtotta a fejét.

A macska feljajdult a szomszédban megint. Az öreg Horváth káromkodása behallatszott a konyhából, Pistuka meg a ház előtt bőgött és orrát törölgette, melyből patakzott a vér.

Horváthné lánya fejére tette a kezét. Megsímogatta dús, szőke haját.

— Ne

sírj, Esztikém . . .

De Eszter csak sírt tovább.

Felcsukló zokogása, meg a macska nyávogása, meg a káromkodás, meg a bőgés így mind, mind egybefolytak szépen s beleömlöttek az élet nagy harsonájába. A széles és láthatatlan folyamba, mely körülhullámozza a földet s hömpölyögve szakad le a feneketlen világűrbe, mint egy kozmikus vízesés.

És viszi, sodorja azt a kis szalmaszálat is, amelyik Kispesten belehuliott az imént, azt a darabka kérdést, hogy: „Ki az a Jani?" — Viszi, sodorja a csillagok között, ki tudja merre, ki tudja hová?

FODOR BÉLA

Szövetkezetünk csak az esetben tudja teljesíteni kötelességeit, ha a tagdíjak pontosan befolynak.