Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-09-01 / 7. szám - Marek Antal: Kilincselés

hónapban megpróbálni, akkor talán mondhatok valamit. Vagy adja meg uraságod a címét, az összeget postára adjuk. így mondta: az összeaet, ilyen súlyosan, ilyen keményen, ilyen karakánul, mintha legalább is tízezer pengőről és nem tizenöt pengőről lenne szó.

Az írónak fenséges pillanatai vannak néha. A nagy mindenség fekete éjszakájában fénylő csillag az ő széplátása. Mégis, amíg az írás a közönség elé jut, amíg az író munkájának gyümölcsét betakarítja, meszszíbb távolság az a Himalája déli lejtőjénél, több az Sysiphus kínlódásánál. A Nagy írónak ijesztően rossz írásai jönnek néha; mélyebb és igazabb lobbanás az övé. Mégis mennyi harc, amíg levegőhöz jut, menynyi fáradtság telik bele, amíg Nagy János miniszteri segédfogalmazó úr, vagy Békás Ferenc tanár úr reggeliző asztala mellé odakerül írása.

Ó, de kár a megfáradt lépésekért, a céltalan kibámészkodásokért teremtő nappalokon, a magyar vidéki élet sorvadásáért, az amerikaisodó magyar betűvetésért. Hol van a Dunántúl jelentős irodalma, a Tiszahát termékenysége? Hát nincs ott annyi fájdalom, mint Erdélyben, Bánátban, Szlovenszkón? Hol van az új Móra Ferenc, több Kocsis László? Vagy messzibb tájakról fárasztó ez a lépcsőzés? Vagy könnyebben lángol el a művésziélek akarata, mint a szalmacsóva?

Ó fájdalmas, keresztrefeszített, halódó magyar literatúrai

MAREK ANTAL

A MAGYAR ÍRÁS az egyetemes magyar szellemi ség lapja I