Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-09-01 / 7. szám - Marek Antal: Kilincselés

tulajdonsága ez s úgy készül annak az összegnek a felvételére, mint ősi népek a bacchanáliákra. Friss és ruganyos, amikor átlépi a kiadóhivatal küszöbét.

Az író nem szégyeli ezt, hiszen látta a Nagy írót egyszer, amikor egyik kiadóhivatal előszobájában éppen pénzt vett fel. Kis ablakocska nyílt erre az előszobára, ahonnan a kifizetéseket eszközölték s ahol az iró is kapott már verseiért egynéhány pengőt. A kifizetés nagy pillanatában külön kis lámpa gyullad fel az ablakban, mint állomásokon, ha áthalad a gyors s egy pillanatra fényárban úszik a pályaudvar. Igen, a Nagy író jellegzetes és a lapokban százszor leközölt arcképe után ismert alakja elindult a folyosón afelé az ablak felé, amelyet az író egy alkalmas pillanatban a Sóhajok ablakának nevezett el. A Nagy író cigarettát szitt s nem vett tudomást az íróról, aki keszeg alakjával, mint említettem, inkább adófelügyelő-helyettesnek festett a nyolcadik fizetési osztályból. A fény kigyulladt, odabentről sem láthatták az író fejét, csak a nyugtát, amelyet betolt az ablakon, a fejét, az arcát csak az író láthatta, aki áhítatos szemmel merült el a jelenet szemlélésében.

Nem tévedett. Az író mielőtt a pénzt elibe számolták volna, mélyet beleszívott a cigarettájába. Olyan mélyet, hogy a tüdő legtávolíbb szövetét is átitatta a nikotin furcsa bódító szagával, mintha teste valamenynyi sejtjét jutalmazni akarná a fenséges pillanatért. A Nagy írónak is fenséges pillanat az, — állapította meg s nem szégyelte saját maaát sem, amikor átlépte ruganyos léptekkel a kiadóhivatal küszöbét.

A kiadóhivatal közölte vele, hogy a nyugták még nincsenek lenn, tessék a szerkesztőségi titkár úrnál megreklamálni a dolgot. Az író szitkozódik, okvetlenül szüksége lett volna a pénzre, éppen elég lett volna a házbérhez, örök optimista lévén, felderült újra s elindult az emeletekre, hogy előkerítse a szerkesztőségi titkárt.

— Kérem,— mondja a titkár, akit hosszas keresés után talált csak meg, — a nyugták az öregnél vannak bent, — mondja kollégiális közvetlenséggel, — tessék nyolc nap múlva jönni.

Nyolc nap múlva kiderül, hogy a lap bizonyos adminisztrációs zavarok miatt nem tud ebben a hónapban kifizetéseket eszközölni, valami nagyobb befektetés lehetett, — súgja oda a szerkesztőségi titkár egészen elérzékenyülten az írónak, — tessék a jövő