Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-09-01 / 7. szám - Sárközi György: Jóska költő lesz

szót s hamar, mielőtt elfuthatna eszéből, írni kezdte nagy, kerek betűkkel:

Boldogtalan vagyok, Mert kínaim nagyok, Béborult ifjúságom . . .

S amint ezt leírta, egészen elgyötörtén és tikkadtan föl akarta ragadni a kancsót, hogy jót igyon belőle, noha tudhatta, hogy ezért megint kikap. De örök melákságával nem a kancsót ragadta meg, hanem a lámpát, s ha a nagy súly vissza nem rántja kezét, s anyja idejében oda nem kap, még tüzet csinál.

— Ejnye,

a . . . — csapott az asztalra apa haragosan. Anyja dermedten nézett a fiúra s a nagyobb fiúk vigyorogva emelték föl fejüket a munkájukról, kajánul lesvén, hogy mit kap most Jóska. De apa szeme megállt az ijedt gyermeken, megszánta s elmosolyodott. Szelíd tréfával pattogott csak:

— Lángot

akar inni, mint a táltosok . . . vagy a költők . . .

S Jóska szeme most ismét tele volt könnyel: csakhogy most boldogságában, mert íme, apa is tudja apa is, aki mindig a leikébe lát, tudja az ő most született nagy titkát . . .

SÁRKÖZI GYÖRGY

Szövetkezetünk csak az esetben tudja teljesíteni kötelességeit, ha a tagdíjak pontosan befolynak.