Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-09-01 / 7. szám - Sebesi Ernő: Ne légy jó!...

Körülnéz a rendelőben, a műszereken a pára harmata könnyezik. Ezek már engem siratnak — búcsúzik a halott tárgyaktól. Most ő a legnagyobb úr, most még a mors imperatornak is parancsol. A szivar csonkja kiesik a petyhüdt ajkáról.

Feltétlenül bízik a kórtan örökké érvényes és mindég aktuális törvényeiben és csodálkozik azon, hogy nem nyúlt méreghez.

De hiszen ez már a külső siettetés, a kegyelem lehellete lett volna. De ő úgyis kiesett az irgalomból. Vitatkozni lehetne ugyan, hogy jogosan-e? Azért, mert fölöslegeset kérdezett? Hány ember van, aki nemcsak kérdez, de beszél is fölöslegeset és mégsem ... No de panaszkodni még sem kell. Ellenkezőleg. A fia, ha úriember, tudni fogja a kötelességét, És ha szereti a kötelességét, el fogja venni azt a szerény teremtést és akkor meg is maradhat a gyermek. De ha az életét szereti, már a bankár leányánál marad. Bánja is ő; neki már úgyis mindegy. Ö fölösleges ember, ő csak hadd pusztuljon innen.

A szivar még füstölög s csonkja romjain, a kék füstben felvillan előtte az olasz ég opálos fényének a káprázata. Neki is volt benne része egyszer. Régen volt a nászuton. Bár sose lett volna... Bodor kollégájára esik a gondolata, kicsit restellj, hogy kellemetlenkedik, de hát ő nem bánja. Most önző lesz, először és utoljára életében.

Már utoljára fújja ki ezt a szót, hogy „lesz".

Már nincsen „lesz" és nincsen „van". Csak egy van: a „volt"...

Még egyszer körülnéz a rendelőben. Az ucca zaja most felkuszik hozzá.

Életre akarja dörömbölni őt. De hiába, ez már a mások zaja-, ez már idegen külső élet, a becstelenség porfelfogó szőnyegeivel, a piszoknak színes és hazug tapétáival. A konvenciókra már csak fütyülni tud, szája megnyílik, mintha egy szelep még egy utolsót kísérletezne. Egy furcsa strandot lát, ahol mindenki le van vetkőzve, de ez nem igazi strand, mintha valami sorozó bizottságra várnának itt az emberek, de itt nem földi mérték szerint válnak be. Szimatolni kezd, mintha most először érezné, hogy mi az istenszag? Arra gondol, meg kéne vesztegetni valakit, mint künn az életben, tudja, hogy itt áll valami elhatározó, döntő fordulat előtt, de semmi jelzés és semmi útbaigazí