Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-09-01 / 7. szám - Sebesi Ernő: Ne légy jó!...
tás. Köd és füst szekirozza a szemét, de ennek nincsen felhő- és szivar szaga. Valami új közeg ez... De itt úgy sem lehet gondolkozni tudományosan. Talán utolsó állomása ez a vegetatív funkcióknak. Lehet, hogy téved, de végeredményben, nem mindegy ez neki már?! Még egy mélyet lélegzik és kilobbanó lényének utolsó erejével görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy ne éljen. Ul a karosszékben. Orvosi köpenye hanyagul fel van nyitva, a stetoszkóp kilóg a zsebéből, de szinte sajnálatra méltóan és tárgytalanul fityeg ott, mert benne minden lezárva s alvó ajkán felvibrál egy hullám. Egy utolsó. Ö már nem is él... És csak várja a halálát... SEBESI ERNŐ
/
