Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-09-01 / 7. szám - Németh Antal: Vörösmarty

valóság (1838), Álom és való (Emlékezések, 1841), stb.

*

Ha a Helvilához című versét összevetjük például Henri Cantel Egy fiatal leányhoz című rokontárgyu versével, ez a megfigyelés is értékesen egészíti ki, támasztja alá azt a tapasztalást, hogy a testi, érzéki motívumok sohasem elsődleges, közvetlen formájukban jelennek meg a magyar poézisben, hanem másodlagos, közvetett módon, a fantázia érzéki dúskálásaiban és az elfojtott szerelem-vágy hangjaiban törve utat.

A magyar lírában nyomát sem találjuk a szexuális örömökben való elmerülés olyan érzéki extázisának, mint elsősorban a francia lírában. A pajzán történetek izzó erotikája sem bilincseli le a magyar költőt. A magyar érzékiség fizikai síkon zajlik le és ha érinti is a lélek határait, az már szublimált, érzékfölöttivé finomult. Magyar poéta nem ismeri az erotikus élet olyan szellemes vers-ábrázolását, mint a francia, vagy vidám, életes visszaadását mint a német. Az erotikus momentumok nem tudják annyira lekötni fantáziáját és a lélek szemérmes tartózkodása miatt nem merül bele önfeledten az ilyen életmozzanatok szemléletébe. A magyarságnak ezért nincs erotikus költészete és nincsenek pár excellence ilyen költői, mint ahogyan a görög lírában van: Anakreon, Paulos Silentiarios, Theokritos, vagy a prózában Lukianos, a latinban Catullus, Ovidius, Propertius, Petronius Arbiter az olaszban Aretino, a franciában La Fontaine, Chevalier de Beufflers, Ch. Bovie, André Chénier, Béranger, Musset, Théophile Gautier, Baudelaire; Verlaine, Rimbaud, Mallarmé, Pierre Louys és az amerikaiak közül a testi szerelem kozmikus érzését leggyönyörűbben megérzékeltető Whalt Whitman.

★

A diffluáló fantáziájú, expresszív-romantikus alko