Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-09-01 / 7. szám - Németh Antal: Vörösmarty

és feláldozva a beteljesült életre s örömcélokra törő vágyait, magára veszi a megváltás keresztjét.

Minden zseni lelkivilágában felfedezhetjük azt az egyszer homályos, másszor világosabb érzést, amit Wilhelm Stekel Chri stuskom p I exu m nak nevez, ezzel jelölve meg az elhivatottság, a küldetés különböző formákban megnyilatkozó érzését vagy tudatát. (Kianalizálható pl. Hebbel néhány feljegyzett álmából, a Faust második részéből, Ibsen műveiből, Tolsztoj attitűdjeiből, stb.) Az életfeladat misztikus sejtelme már a fiatal Vörösmartyt is betölti és érzi hogy ennek csak bizonyos lélekállapot-feltételek mellett tud eleget tenni. Amikor tehát a vágy szikrájának fellobogtatásával, fantáziájának áttüzesítésével az élet megteremti számára ezt a helyzetet, egyúttal azonban lehetetlenné teszi a vágy beteljesülését, kialvását és így fantáziája kihűlését, — Vörösmarty átélve szerelme reménytelenségének szimbolikusságát, megpecsételi a sors döntését saját elhatározásával. És Ete-Vörösmarty elszánja magát a hús- és vér-életről, ennek minden öröméről való lemondásra...

Vörösmarty tisztában van azzal, hogy az álom Wunsche rf ü I lun g :

„...vak kénye szerint csal, játszik az álom eszünkkel; A boldog gyakran vesztét álmodja javának,

S sokszor az altéban fejedelem és föld ura lészen, Kit koldusbot vár, ha fölébred, s százszoros Ínség."

Mikor Hajnát elrabolják és Huba reménytelenül kesereg az éjszakában, a Hadúr az Álmot küldi vigasztalására, akit Vörösmarty úgyanúgy személyesít meg, mint Shakespeare Mercutiója, híres Mab királynéról szóló monológjában. Hubának a győző Étét, a párducos Árpádot s seregét és Hajna jövetelét mutatja.

Az erotikus álom-vágyteljesülés példái: a Helyi I á h oz, Helvila halálán, az Álom és