Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-06-01 / 6. szám - Juhász Vilmos: Ázsia kultúrtörténetének vázlata

alkalmazkodtak a városhoz, hanem a város alkalmazkodott bizonyos fokig a nomád életforma hagyományaihoz — ezt éppen a sémita nomádság sajátságos „városias" hajlamai tették lehetővé. Nomádságnak és városiasságnak ez a különös egyensúlya képesítette az i s z I á m-k ultúrát és az arabokat arra, hogy idegen kultúrák eredményeit váloaatás nélkül átvegyék, de azokat saját orientális lelkűk arabeszkjeivé szöjjék össze. Ezek az a r a b e s z k e k, az arab lélek tükröződései, nem alakultak át bennük egészen eredeti alkotásokká, mint például a sok idegen hatás a görög életben és kultúrában, hanem mindég megőriztek valamit idegen eredetükből, heterogén jellegükből, mindég volt az arab kultúrában valami játékosság, valami kissé üres és cifra ragyogás, varázslatos, szivárványos pompa, amiről nehéz megállapítani, hogy a teremtő szellem könnyűségével a mélységekből felragvogó csillagsugárzás-e, vagy csak káprázatos mesterkedés. Ez a kissé ironikus okoskodó játékosság okozta, hogy az arab népvándorlásból Ázsia számára nem következett el a kulturális előretörés egy olyan új korszaka, amilyent Európa számára hozott a germánságból kisarjadt középkori világ. Az arab kultúra mindiq a felszínen maradt és mindazok a népek, akik külsőleg magukévá tették, elsősorban a türk-nomádok, az arab köntösben voltakén saját művészi akaratuknak és formanyelvüknek adtak díszesebb külsőt. A középkori keresztény művészet is sok tekintetben népvándorláskori nomád művészeti gyakorlatok folytatása, de ezek elemeit szervesen alárendelte egy új nagy eszmének és azon keresztül az antik világ lappangón továbbélő hagyatékának. Az arab művészet voltaképen a nomád művészet egy új nagy előretörése, fölényes, de kissé üres városi technika külsőségeiben. Az iszlám művészet tudvalevőlea nem tűri személyek ábrázolását, nem realisztikus, hanem jelképes művészet — ez az alapvető szemléletmód önmagában a nomád művészeti felfogás örökösévé avatja.

Az arabok nemcsak az iszlámot terjesztették el Ázsiában, hanem, mint hódító harcosok és bátor hajósok, maguk is elszéledtek az egész kontinensen, Elő- és Délázsia népeinek, az ázsiai Délnek pedig erős sémita jelleget kölcsönöztek.

JUHÁSZ VILMOS