Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-06-01 / 6. szám - Képzőművészet - Ártinger Imre: Petrovics Elek
KÉPZŐMŰVÉSZET PETROVICS ELEK Most múlt húsz éve, hogy Petrovics Elek a pesti Szépművészeti Múzeum élére került. Húsz év az ország legelső múzeumának szolgálatában mindenképen nagy sor és semmiképen sem múlhatik el anélkül, hogy a múzeum belső életét és külső képét is át ne alakítsa. Petrovics húsz éve azonban az átlagon messze túlnövő jelentőséget kapott már csak azért is, mert azok a viszonyok, melyek között működését meg kellett kezdenie, megmerevedésük esetén talán véglegesen helyrehozhatatlanná tették volna az addigi súlyos mulasztásokat. Ezek kiküszöbölésére és a múzeum új életre keltésére céltudatos, képzett és megalkuvást nem ismerő egész ember kellett. Majovszky szívós kitartásának és helyes ítéletének köszönhető, hogy az előzőleg nem mindig szerencsés művészetpolitika Petrovics Elek személyében a legmegfelelőbb embert állította oda. A közvélemény a múltak tapasztalatai alapján eleinte bántó bizalmatlansággal fogadta Petrovicsot, — ma pedig lehetetlen nélküle elgondolni a múzeumot és a magyar művészi életet. Valószínű, hogy a kezdet kezdetén Petrovics sem tudta, mennyire komoly feladatok megoldására vállalkozott. Nem kevesebbről volt szó, mint arról, hogy a gazdag örökségekkel is ékes, de feldolgozatlan gyűjteményt a tudományos és didaktikus szempontoknak megfelelő korszerűséggel rendezze, a nagyon érezhető hiányokat pótolja s a Szépművészeti Múzeumot egészében európai színvonalra emelje. Petrovics nemcsak nagy ambícióval, hanem általában addig nem is ismert kitűnő tudományos készültséggel látott munkájához, amelynek legfontosabb és addig leginkább elhanyagolt célkitűzése az volt, hogy a múzeumot elsősorban a magyar művészet kincse^házává tegye. Viszonlagosan is szűk anyagi keretek között kellett mozognia, mégis remekművekkel gazdagította a régi képtárát. Petrovics a múzeumigazgatók megszokott típusától eltérően nem volt az anyaggyűjtés rabja. Tudja, hogy a klasszikus művészetet már nem mu
