Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-06-01 / 6. szám - Juhász Vilmos: Ázsia kultúrtörténetének vázlata

a nomád életmód mellett többé kevésbbé továbbra is kitartó harcos zsoldosok védik türk és mongol fajrokonaikkal szemben sémita uraik fejedelemségét, vagy pedig harcosaik segítségével ők maguk ragadják kezükbe a hatalmat, félretólják a türk kardok ereje nélkül tehetetlen szalmabáb uralkodókat s új dinasztiákat alapítanak. Zsoldos népük alkotja új birodalmaik úri harcos és kormányzó rétegét, ami megfelelt a harcos hitterjesztő megkülönböztetett földöntúli elbírálásban részesítő iszlám szellemének. így ragadják marjukhoz az uralmat a XII. században az afgán törökök a ghaznavidák Perzsia, majd India nagy része felett. Az oghuz törökök egy csapata Dzsingis Kán elől menekülve, Oszmán vezersége alatt egvesíti az összes anatóliai türk népeket és megalapítják az oszmán törökök uralmát, akiket egyszerűen törököknek szokás nevezni. Ezek az oszmán törökök fokozatosan kiterjesztik uralmukat Kisázsiára és a Balkánra. Timur fergetege egy időre megállítja előnyomulásukat, halála után azonban folytatják Kelet, Dél és Észak felé hódításaikat, megdöntik a Római birodalom utolsó csökevényét, a haldokló Bizáncot és megvetik a hatalmas újtörök impérium alapjait. Ez a számtalan népet egyesítő Török birodalom közel öt évszázadon keresztül meg tudta tartani hatalmas foglalásait, az imperializmus ifjúkorában, a XVI.—XVIII. században kétségtelenül Európa legfélelmetesebb hatalmassága volt. Mégsem hasonlítható azoknak az indógermán és türk harcos hódítóknak alapításaihoz, akik a leigázott népekkel szilárd államegységet tudtak létrehozni, mint a szumirok, a kínai iák, vagy a görögök, a rómaiak és a germánok. A törökség mindig csak vékony firnisz maradt a leigázott népek felett, gyökeret csak azon a területen tudott verni, ahonnan hódító útjára elindult és ahová a világháború eseményei visszavetették, Anatóliában. Itt azonban a pusztulásból új életre kelt. A nagy Török birodalom, Attila, Dzsingisz Kán, Timur meg nem telepedett pusztai birodalmainak összefüggésébe tartozik, azzal a különbséggel, hogy néhány évszázadra kezében tudott tartani egykori, nagyobbára már elpusztult kultúrterületeket is és így leginkább a tungusz mandzsuk Kína feletti uralmával tart rokonságot.

Eddig a pásztornomádoknak Északról, ősi területükről, Nagyázsiából, a földműves Dél felé tartó nép