Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-06-01 / 6. szám - Juhász Vilmos: Ázsia kultúrtörténetének vázlata

vándorlásaival foglalkoztunk. Nem kisebb jelentősége volt azoknak a népvándorlásoknak, melyek Dél felől zúdultak az állandó megtelepedésre, intenzív földművelésre alkalmas területekre. A sémita pásztornomádok szülőhazáját régebben Délarábiába helyezték és rejtélyes volt, hogy miként kerültek erre, a pásztornomádok ősi hazájától, Közép- és Délázsiától elkülönült területre. A tudomány mai álláspontja szerint azonban népvándorlásaiknak előázsiai kiinduláspontja nem Délarábia volt, hanem az északarábiai sivatag. Ide könnyen előretörhettek középázsiai őshazájukból az iráni fensíkon keresztül. A terület tehát, honnét új meg új kisebb hordákban és nagyobb népvándorlásokban előretörnek a türk népek és indógermánok hatalmas nomád régiója ellen, kicsiny, szűk és elszigetelt. Ez az elszigeteltség mind máig jellemzi történeti szerepüket és megszabta népvándorlásaik irányát is. Míg a türk népek és indógermánok államalkotó népvándorlásai az északi szteppe és erdővidékről legyezőszerűen sugároztak szét, a termékeny, földműves „perifériák" felé. Addig az arab sivatagból kiinduló sémita népmozgalmak sugarai viszonylag szűk területen, Előázsia termékeny vidékein, a két folyó közén és a Földközi tenger partvidékén futottak össze. Északarábiában a nyugati, s z i r-p a I e s z t in a i és a keleti, mezopotámiai termékeny síkságok határterületén egy északázsiai őshazájuktól teljesen elszigetelt elkülönözött új nomád sziaetet alkottak maguknak, ahol folytatták régi harcos életmódjukat és betöréseikkel fenyegették Mezopotámia és Szíria megtelepedett földműveseit. Úgylátszik, hogy már igen korán elkeveredtek dravidikus hamita népekkel, különösen pedig előázsiai, „kaukázoid" földművesekkel (lásd fentebb és a továbbiakban) és ez a keveredés tette annyira elütővé faji alkatukat az északi nomádokétól. Egy részük éppen úgy, mint a türk pásztornomádoknál, megmaradt a régi nomád életmód mellett, ragaszkodott a pusztához, és csak rabolni indult a megtelepedettek falvaiba és városaiba. Egy másik részük azonban meghódította a nomád területének peremén felsorakozó, földművesektől lakott, termékeny területet és ott fejlett és virágzó államokat hozott létre. E sivatagi nomádok egy ága a dél-arábiai tengerpartvidék ősi nemességét igázta le és ott alapított gazdag földműves és kereskedő birodalmakat. A mineusok, sábaiak és katabá-